Művészeti projekt keretében a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium diákjaival a Bartók Terembe látogattunk. A Savaria Szimfonikus Zenekar Thomas Kornél vezetésével különleges zenetörténeti kalandozásra hívott minket.
Hirtelen a tengerentúlon találtuk magunkat Leonard Bernsteinnel, fejünk felett kattogott Haydn Óra szimfóniája, lassan beúszott Bach Parasztkantátája, egymásra találtak a macskák Rossininél, megborult a butykos Kodály kottájában, felébredt az erő John Williemsnél. A válogatott repertoárnak saját ideje volt, így minket is kiszakított a napi mókuskerékből. Gyors, lassú témák váltották egymást, újra és újra megszólítva a közönséget.
A zene egy nyelven túli nyelv. Univerzális, mindenkihez szól. Egy pillanatra mintha megszűntetné a bábeli zűrzavart, visszavinne oda, ahol még mindenki értette a másikat. Különös szabadság, igazi kegyelmi állapot. Beszél a csend, értelmet kap a kivárás, minden hang megtalálja a maga helyét. A muzsika mindig az élet oldalán áll, mert eleven, lüktet, mert ritmusa és iránya van. Vannak, akik azt mondják, a zenét hallani kell. Ezzel talán épp ennek az eseménynek a kapcsán vitatkozhatnánk. Jó látni, ahogy egyetlen pálcasuhintásra megélednek és elhalkulnak a hangszerek, ahogy kialakul az összhang a vonók között, ahogy a diktált téma újrarajzolja a karmester testét, ahogy színe lesz a különböző témáknak. A zene mágiája ez. Más dimenziókat nyitogat. Kicsit színházban is voltunk tehát.
Pintér Viktória
tanár