Egy testnevelő nem is igazi tanár – vagy mégis?

Az ELTE SEK tanár szakosai már rögtön az első félévben megismerkedhetnek egy pedagógus napjával a „Tanár leszek – aktuális kérdések és problémák” című kurzus keretében. A hallgatók számára a Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban meglátogatandó tanárt a kurzusoktató jelöli ki; így kaptam feladatul, hogy egy testnevelő napját kövessem nyomon.

Az általam meglátogatott pedagógus sűrű időbeosztással rendelkezik. Csak félállásban dolgozik az intézményben, emellett azonban egy sportszövetségben is magas pozíciót tölt be, nem mellesleg két gyermek édesanyja. Látogatásom napján az első órája 09:50-kor kezdődött, mégis reggel fél nyolctól az épületben tartózkodott. Az órák előtt és után főként kollégái rendelkezésére állt, ugyanis ekkor beszélik meg az elkövetkezendő napok, hetek eseményeit, például, hogy milyen gyógyszereket csomagoljanak a sítáborba. Az óraközi szünetekben gyakran telefonált és emailezett, ugyanis a sportszövetség ügyeiben oroszlán szerepet vállal. Akadt azonban olyan szünet is, amikor fiának ugrott el ajándékot venni – a kisfiú aznap délután születésnapi buliba ment –, de olyan is, amikor az egyik lány lábát ápolta jégzselével; sajnálatos módon még a bemelegítő futás során lesérült. Ezen a napon összesen négy órája volt: két nyolcadikos és két tizedikes osztályban. Délután hetedikes és nyolcadikos fiúknak és lányoknak tartott futball edzést; ezeket hetente egyszer, másfél órában tartja.

Fotó: Mihajliv Renáta, ELTE Online (archív)

Látogatásom során bepillantást nyerhettem a többi testnevelő tanár napjába is. Fogadó tanáromtól megtudtam, hogy nagyon jó a munkaközösség, szeretnek együtt dolgozni, névnapot-születésnapot rendszeresen ünnepelnek.

Számomra megdöbbentő volt látni, hogy mennyi mindent el kell intézniük az óraközi szünetekben, ilyenek például a telefonálások a versenyek miatt, a sok adminisztrációs munka, valamint a Kréta (elektronikus napló) használata.

Az egyértelműen látszódott, hogy összeszokott, jó csapat a testnevelőkből álló tanári kar. Az intézmény magas tanulói létszámára való tekintettel a testnevelés szakosok száma is magasabb, mint egy áltagos iskolában: jelenleg kilencen vannak, de voltak korábban tízen is. Ami leginkább nyilvánvalóvá vált számomra, az az, hogy ennek a kilenc embernek bizony együtt kell működni, legyen szó arról, hogy ki viszi be a zenedobozt az órára, vagy éppen arról, hogy csoportbontás esetén a nagyobb teret és kisebb létszámot igénylő feladatoknál pár embert át lehessen küldeni egy másik kolléga csoportjába órára, hogy jobban elférhessenek. Egyszer egyébként befutott az egyik tanárnő, gyorsan közölte a kollégáival, hogy „ürítsétek ki az uszodát a bajnokság miatt!”, majd sietősen el is tűnt a folyosón a hömpölygő gyerekek között.

A legtöbb tanár rohangált az óraközi szünetekben, hiszen az a 10 perc semmire sem elég.

Látogatásom során egyáltalán nem azt láttam, amire számítottam. Amikor megtudtam, hogy testnevelő tanárt kaptam, szomorúan felsóhajtottam:

„Nem hiszem el, hogy nem olyat kaptam, akinek valami normális szakja van. Egy testnevelő nem is igazi tanár!”

A nap végére már beláttam, hogy ebben óriásit tévedtem. Megdöbbenve láttam, hogy ők bizony nem csupán kiabálnak a pálya széléről, hanem rengeteg feladatuk van. Az alábbiakat figyeltem meg:

  • Fel kell készülni a vízi- és sítáborokra, megfelelő felszerelést és egészségügyi dobozt kell vinni magukkal. A tanárok felelőssége, hogy minden kéznél legyen.
  • Rugalmasnak kell lenni. Ha éppen minden terem foglalt, akkor a folyosón is lehet testnevelés órát tartani, előzetesen felmérve az esetleges balesetveszélyességi tényezőket.
  • Megfelelő módon kell értékelni: következetesnek kell lenni, de anélkül, hogy a gyerek kedvét szegnék.
  • A gerincsérült és egyéb egészségügyi problémával küzdő egyénekre külön figyelni kell, adott esetben egyéni feladatoknál kell segítséget nyújtani számukra.
  • Baleset esetén – legyen szó komoly agyrázkódásról, vagy egyszerű félrelépésről – el kell látni a gyerekeket, elsősegélyt kell nyújtani.
  • Figyelni kell a lányoknál az apró ékszerekre, ha elfelejtik levenni, szólni kell nekik.
  • A koncentrációt igénylő feladatoknál a pedagógusnak is maximálisan jelen kell lenni mind fizikálisan, mind szellemileg.
  • Beszélgetni kell a diákokkal testnevelésen túlmutató dolgokról is: az egészséges táplálkozásról (sokan úgy mennek be órára, hogy aznap még semmit nem ettek; a lányok ebben a korban sokszor koplalással akarnak fogyni) és higiéniai kérdésekről (a lányok esetében különösen fontos, hogy óra után megmosakodjanak).
  • Ha valaki rosszul van, például menstruáció miatt görcsöl, tudni kell, hogy ebben az esetben mit szabad és mi tilos (be kell küldeni a védőnőhöz, de gyógyszert nem szabad neki adni).
  • Figyelni kell a tehetséges, illetve felvételire készülő diákokra; adott esetben ingyen, órák után kell őket felkészíteni a felvételire és a versenyekre.
  • Ügyelni kell arra, hogy az osztályközösségek megfelelő módon fejlődjenek és haladjanak végig a közösségi válás szakaszain.
Fotó: Mihajliv Renáta, ELTE Online (archív)

A tanárnő napját nyomon követve láthattam, hogy egy testnevelő tevékenysége maximálisan túlmutat azon, hogy tanít, a nevelésben legalább ennyire fontos szerepe van.

Bár látszólag a pálya széléről kiabál, mégis ott van diákjai életének alakulásában.

Megmutatja nekik, hogy kitartással bármi elérhető, nincs lehetetlen, felfedezi a tehetségeket, segíti a gyengébbeket, és nem hagy hátra senkit. Be kell látnom, tévedtem: egy testnevelő is igazi tanár.

Kardos Laura

Fotó: Mihajliv Renáta, ELTE Online (archív)

(Fotóink illusztrációk, melyek február 6-án készültek, amikor a Szombathelyi Egyetemi Sportegyesület a BME-t fogadta mérkőzésre az egyetemi központ Sportcsarnokában.)