II.Fülöp spanyol király első házasságát unokatestvérével, Mária Manuéla infánsnővel kötötte. Valószínűleg a családban gyakori, közeli rokonok közti házasságok okozták azt a nagyfokú mentális zavart, amelyben a várva-várt trónörökös, Don Carlos infáns szenvedett gyerekkorától kezdve.
A trónörökös 1545-ben született, édesanyja a szülés szövődményeibe halt bele. A növekvő gyermek egyre több magatartásbeli problémát mutatott: gyakran őrjöngött, szélsőségesen hiperaktív volt, állatokat kínzott, dadái és tanárai sem tudták kordában tartani. Bár a francia királyi hercegnőt, Valois Erzsébetet szánták neki feleségül, a 14 éves leány végül Don Carlos apjához, Fülöp királyhoz ment hozzá.
(Forrás: wikipedia.org)
A trónörökös 17 évesen leesett a lépcsőn, s bár az akkoriban csodának számító koponyaműtét megmentette életét, az eset tovább fokozta súlyos elmezavarát. Lovakat kínzott halálra, s előszeretettel sanyargatott, gyilkolt embereket is. Néhány évvel később fejébe vette, hogy meggyilkolja apját, aki végül bezáratta őt. Fogságában állapota egyre súlyosabbá vált, számtalanszor próbált meg öngyilkos lenni, felgyújtotta, éheztette, verte magát.
(Forrás: scalaregia.blogspot.com – wikipedia.org)
A fiú mindössze 23 évesen hunyt el, rejtélyes körülmények között. Bár állapotára való tekintettel a közvélemény előtt betegségére foghatták hirtelen halálát, valószínű, hogy maga az uralkodó gondoskodott a számára vállalhatatlan örököse sorsáról. Egykori menyasszonya, Erzsébet ugyanebben az évben hunyt el gyermekszülésben.
A tragikus történet megihlette Friedrich Schillert, majd Giuseppe Verdit is, akinek az infánsról és Valois Erzsébethez fűződő érzelmeiről szóló operája napjainkban is népszerű.
PT
[ads1]
