Nagyon szerethető és aranyos film a Fejbenjáró bűn (Ruby Sparks). Jonathan Dayton és Valerie Faris rendezők már a Család kicsi kincsével személyes kedvenceimmé léptek elő, és ez a filmjük is teljesen elvarázsolt. Mindkét alkotás tökéletes ellenpéldája a hollywoodi tömegfilmeknek.
A sztori egy író srácról szól, aki alkotói válságban szenved, és egyetlen elfoglaltsága, hogy pszichológushoz jár. Terapeutája hosszas gyötrődés után ráveszi, hogy írjon valamit. Calvint (Paul Dano) rögvest megszállja az ihlet, és egy lányról kezd el írni. Egy olyan lányról, aki számára minden tekintetben tökéletes. Végre meglelte azt a karaktert, amiről érdemes írni. Egy nap azonban váratlan esemény következik be. A történetében szereplő lány Ruby (Zoe Kazan) megjelenik lakásában, és tökéletesen úgy néz ki és úgy viselkedik, ahogy azt Calvin megálmodta és leírta. Először nem hisz a szemének, majd később minden jel arra utal, hogy Ruby igenis valóságos személy és tényleg Calvin irományának szülöttje.
A sokoldalú, különc romantikus film felejthetetlen élményt ad nézőinek. Történetének hátteréül egy hétköznapi gondolatmenet szolgált. Mindenkiben benne vannak ezek a kérdések: létezik számomra a tökéletes nő? Létezik-e egyáltalán a szerelem? Mi történne, ha párunk személyiségét és kinézetét saját magunk irányíthatnánk? Utolsó kérdésünkre egyértelmű választ is kapunk: eleinte boldogsággal töltene el, azonban az idő múlásával nem vezetne sok jóhoz. Senkit sem szabad irányítani, mert a végén el fog hagyni, még ha ilyen bizarr szituációban is vagyunk, mint amit a film bemutat.
A Fejbenjáró bűn azonban csak úgy élvezhető, ha elrugaszkodunk a valóságtól és megpróbálunk valamelyik karakterrel azonosulni. Nem kell sem nyáladzós romantikus jelenetekre, sem nagyon nagy drámákra számítani, valahol a középúton található a film. Klisémentes, jó színészi játékú könnyed alkotás. A forgatókönyvét egyébként a főszereplő lány, Zoe Kazan írta.
