Előző bejegyzésemben a Háklár banda klipkészítésének történetéről meséltem. Örültem annak, hogy megismerhettem a banda tagjait és kialakult egy újabb barátság. Amikor már picit kezdtek leülni bennem a történtek egy üzenetet kapva, újra felugrottak bennem a dolgok.
Eleinte nem is néztem ki írta a levelet, csak egy kérdés volt egy sráctól “Szia, Te készítetted a Háklár Dórinak az Aranyom klipjét?” Innentől kezdve elkezdtünk beszélgetni arról, hogy szeretne ő is egy videót és örülne, ha segítenék benne. Én meg persze minden ilyenre nyitott vagyok, így elkezdtünk tervezgetni és eljutottunk arra a pontra, hogy személyes találkozón kellene összehangolnunk a világainkat. Elég nagy távolságot kellett volna áthidalnunk, de megemlítette, hogy a következő hónapban jön koncertezni Szombathelyre.
Az ember életében vannak olyan időszakok, amikor olyan sokfelé kell teljesíteni, hogy egy két elintéznivalót – esetemben a messengeres pötyögéseket- , félszemmel teszi, de végre volt annyi eszem, hogy egy kicsit álljt parancsoltam magamnak és összeraktam mi is zajlik éppen: Kardos-Horváth János, A Kaffkaz, Kaukázus frontembere, tini korom mindennapjainak magnóbömböltető hangjával egyeztettem. Voltam annyira szerencsés, hogy a tükör előtti örömtáncomat egy nosztalgikus zenéjével tettem meg, Kaukázus- Celeb című számával majd ezt követte a Szexuális élet, Tartós béke, Szalai Éva, Teszko és még sorolhatnám. A kissé elhúzódó inkább már edzésnek mondható ugrabugra után természetesen komoly munkavállalóként folytattam vele a beszélgetést. Megkaptam a zenét és mellé a benne lévő szöveget, amire képi világot kellett alkotnom. A munka ezen része nálam úgy zajlik, hogy elindítom a zenét és hatra dőlök. Először csak önmagában hallgatom, megfigyelem milyen hangulatba kerülök és milyen képek villannak be egy-egy kiragadott szövegrészletből. Ilyen téren gyorsan és hamar megjelenik akár egy hangulat, akár egy történet vagy figura, amibe kapaszkodva a többi hallgatás során kialakul a klip egésze. Fekszem az ágyamban és a belső világomat kivetítve összeáll egy új világ, amit gyorsan papírra firkálgatok majd storiboardként elkészítem. A storiboard képekkel lerajzolt forgatókönyv, ami ezekhez hasonló felkéréseknél fontos, mert sokszor nehezen tudom szavakkal átadni mit látok a fejemben.
A képes forgatókönyv elkészült és a koncert ideje is elérkezett. Kis ötletemmel megjelentem és a fellépés után leültem János társaságába és izgatottan vártam a reakcióját. Ahogy a Háklár klipnél is említettem, hogy általában az ötleteim egyből passzolnak és sok emberrel rögtön megvan az a bizonyos összhang, az itt is sikeresen jelen volt, bár nagyon izgultam, amikor csendben ülve vártam, miközben olvasták a lapjaimat, de egy két felismerő “áháááá!”-nál azért kezdtem nyugodtabb lenni. Jánosnak és a társaságnak is tetszett a világ, amit kitaláltam és akkor mondta el, hogy ő valójában egy olyan dolgot szeretne ebből kihozni, hogy a rajongók számára egy lehetőségként , az ő finanszírozásukból készülne el ez a klip. Első lépésként megosztanánk velük az alap ötletet és ha tetszik nekik akkor anyagilag vagy akár ötlettekkel is támogathatják a munkálatokat és ha sikeresen összejön egy adott összeg akkor belevágunk. Így hídként működhetnék az előadó és a rajongók között. Vízszintesen mosolyommal függőlegesen pedig bólogatásaimmal jeleztem a hangos zene mellett, hogy “igen-igen, benne vagyok”
A storiboard kikerült és nem telt el sok idő kaptam is a hírt, hogy belekezdhetek a munkába.
Az ötletem egy gyurma animáció volt, aminek az előnye ,hogy nem függtem másoktól, akkor haladtam amikor tudtam. Számomra az is fontos, hogy olyan hangulatban készüljenek a részletek, ami nem rontja a munkám minőségét. A hátránya viszont az, hogy a képzeletet valóságossá kell teremteni: megtervezni és megformázni a gyurmákat, jellemüknek megfelelően, ruhát, arcot, hajat alkotni nekik, helyszíneket felépíteni gyurmából és más egyéb alapanyagokból, a jelenetek forgatási időrendjét meg tervezni, mivel nem mindig lehet olyan időrendben haladni, mint végül a klipben megjelenik. Ennél a videónál előbb kellett leforgatnom a mellék eseményeket, mivel a fő cselekményszálon apró fotókként jelennek meg. A kis jelenetek leforgatása és összeállítása után az összes részlet első és utolsó képkockáját fotóként elő kellett hívatnom, majd ezután tudtam csak felépíteni azt a teret amibe belekerültek.
Miután megvoltak az előkészületek, elkészültek a figurák, felépült egy tér, minden a helyére került, következett a bábuk, a kamera és a történet mozgatása. Minden egyes mozdulat és kameramozgás fotók sokaságát jelenti. Egyesével mozgattam kezet, lábat, arcot ,kameraállást ,sőt egyik jelenetnék plusz egy közeli kezet is. Sokszor kívántam, bár Kali istennő lehetnék! A plusz nehézséget még az jelentette, hogy a kis térben nehéz volt az oda nagynak számított fényképezőm. Sokszor egy jelenet végére rendesen levert a víz és az ínhüvelygyulladás is simogatta a kezem . De emellett meg annyira izgalmas folyamat volt ,hogy sokszor észre se vettem mennyire belemerültem egy-egy fázisba. Mivel az ilyen animációkat fix fénynél kell készíteni, hogy a fényváltozások ne látszódjanak a képeken, ezért sötétszobát kialakítva dolgoztam, illetve éltem egy ideig. Nagyon emlékszem az utolsó befotózós napomra. Délelőtt fél 11kor elkezdtem és azon kaptam magam, hogy másnap reggel fél hét van, de akkor és ott megszületett a klip és már csak a számítógépes utómunkák maradtak hátra, persze egy kis alvás után.
A munkának ezt a szakaszát úgy szoktam nevezni, hogy amikor minden életre kel. Nem tűnik izgalmasnak, mivel csak az álló képeket kell egymás után összefűzni és felgyorsítani, de számomra ez az a pont, amikor minden a helyére kerül és a fejemben megálmodottak valóságossá válnak. Ezért is szeretem az animációt, mert egy olyan világ megteremtését teszi lehetővé, amit eddig csak én láthattam a képzeletemmel, így meg tudom osztani másokkal is.
Végül a klip elkészült, időt pontosan nem tudnék mondani mikor, ez az időszak sokszor egybefolyik és utána kell egy kis idő ahhoz, hogy visszatérjek a valóságba. Első ilyen alkotásom után, rendesen furcsállottam, hogy a sötét szoba után kilépve a világba nem gyurmafigurák voltak körülöttem. 😀
Így készült el Kaffkaz- Lila című hivatalos klipje, mely örömömre elsőre tetszett Jánosnak és a rajongóknak is. Ez az egész nem történhetett volna meg, ha sok-sok évvel ezelőtt nem lépem meg azt a bizonyos első lépést, hogy ahogy tudok segítek: az SOS gyermekfalunak, majd ott megismerve Háklár Dóriéknak majd ezáltal Jánosnak. Ezek nem anyagi dolgok, csupán csak annyi ,hogy aki, amit tud adni, a világot nyitott szemmel nézve, vegye észre, ha nem is nagy dologgal, de annál több segítő szándékkal ilyen hullámokat indíthat el.
És kitudja… lehet, hogy az én hullámomnak sincs még vége. 🙂
Hajrá nekünk!
Kondor Noémi
