KOR-SZELLEM rovatunk második részében Szent Márton és Pannonhalma kapcsolatának legendájáról olvashatnak, a Lapok Szombathely történetéből című folyóirat 2002./110. számából. A cikk folytatódik rovatunk következő részében.
A lapok olvasóit nem kell megismertetni azzal a több mint két évszázados filológus vitával, amely arról folyt vajon savariai Szent Márton tényleg Saváriába, azaz Szombathely ókori elődében született-e, a 4.században; avagy az első magyar –földi bencés monostor, az 1000 körül alapított pannonhalmi (eredeti nevén Szent Márton-hegyi) főapátság közelében. Amit a kérdésről ma tudni érdemes , azt Kiss Gábor, Tóth Endre és Zágorhidi Czigány Balázs nagyszerű monográfiájában bárki elolvashatja, a kötet 224.lapján kezdődő ,,Szent Márton-hagyományok: legenda és valóság” című fejezetében. Ennek utolsó mondata így szól : ,,Amíg Szombathelyen a tényleges születéshely elvi lehetőséget teremt a hagyomány és a legendák kialakulásához, addig pannonhalmán mindez csak később , a bencések megtelepedését követően lehetséges.”
A kérdésről közel 15 évvel ezelőtt magam is írtam egy rövid cikket (TÓTH 1987). Akkor így láttam a lényeget:,,… egyet kell értenünk mindazokkal, akik a Szent Márton pannonhalmi születéshelyről írottakat a legendaképződés szép példájának tartották. Csak hogy-e legenda nem a középkorban születet és nőtt nagyra, – hanem a vita kezdete óta eltelt kétszáz évben.,,
Most egy váratlan ötlettől indíttatva mégis úgy látom, a legenda középkorú eredetű, és – ha ötletem igaznak bizonyul – a kiindulópontot, annak hátterét is meglehet ragadni.
Mostanában Savaria legendáinak áttekintése és bizonyos értelemben újra értelmezése során megint foglalkoznom kellett a kérdéssel. A pannonhalmi születéshely-legendát megalapozó vélt vagy valós, eredetileg hamis források áttekintése során, különös figyelemmel kellet vizsgálnom azt a szöveget, amely – az összes forrás közül egyedül – nem csupán a születéshely kérdésében mond általánosságokat, hanem magát Savariát helyezi a pannonhalmi domb tövébe, és topográfiai apróságokkal igyekszik érvelni eme azonosítás mellett. Ez a szöveg az Albeus mester, nyitrai főesperes által készített nagy birtokösszeírás , amellyel kapcsolatban saját korábbi cikkemből akartam átemelni három-négy mondatot,- jól sikerültnek érezve az ott adott megfogalmazást. Arról volt tehát szó , hogy az oklevél elején Albeus mester beszámol az apátság környékének előzetes bejárásáról, aminek során az egyik határrészben megmutatják neki Sabaria helyét, ahol „úgy mondják’’ (dicitur) –a szent született .Majd jön az emlitett idézet: „Első pillanatra feltűnik, hogy ez a Sabaria a hatalmas oklevél szövegében mindössze egyetlen egyszer fordul elő : a bevezető részben, ahol az apátság birtokai még csak általánosságban vannak körülírva. A következő fejezetben, ahol ugyanezen birtokok és javadalmaik részletezése kerül sorra, Sabaria helyén – Tarján (Toryan) és Écs faluk között – már nincsen szó Savariáról, helyette Ravazdot (Rouzd) nevezi meg az oklevél.””
És itt felkaptam, a tollat, mert csupán másoltam és nem fogalmaztam, tehát nem annyira a szavak tartalmát, hanem csupán a szóképet (és annak kiejtését) rögzítette szemem (és belső fülem).
Hogy is van ez ?Savaria [SZAVAR] és [RAVASZ] Ruozd,Ravaszd.
Ez csak játék lehet! Az. Jól tudom, de nem alaptalan.
A középkori, soknyelvű Magyarország egyházi értelmisége latinul érintkezett egymással (MÁLYUSZ 1971). Magyar nyelvű írásbeliség gyakorlatilag nem létezett, a helyesírásnak még a híre sem. Az idegennyelvű-tehát például magyar – szavak leírása e kiejtést tükrözte, ugyanúgy ahogy a fenti két helynév szóképe egymást.
’Dicitur’ =’mondatik’, ’úgy mondták nekem’, ’azt állítják róla’ –ezzel a fogalommal jellemzi Albeus mester a tényállást, tehát azt , hogy hogyan is kell érteni a Szent Márton hegye alatti római romok és forrásazonosítását Savariával . Hogy miért ’dicitur ’ – azt nem írta le . Nem volt rá szükség , az értőnek így is elég volt: sapienti sat !Művelt , írott szövegekben jártas ember számára mind az ókorban, mind a középkorban ismerős jelenség volt a nevekkel való játék, a név elrejtése , az egyszerű megfordítástól kezdve egészen a bonyolult anagramma- készítéséig. A cél lehetett puszta játék , de sokkal inkább egyfajta óvó , apotropaikus szándék, nehogy az igazi név kimondásával vagy leírásával bajt idézzenek a Szent Hegy névadójának szülőhelyére.
Akik tehát a nyitrai főesperes figyelmét felhívták arra a különös körülményre, hogy ’SAVAR’ és ’RAVAS’ szavak ugyanazokból a betűkből vannak összerakva, azok valóban hihettek abban, hogy a völgyben feküdt Szent Márton szüleinek telke, hogy a Szent a Villibald dombján álló kereszt tövében imádkozott és hogy a völgy közepén fekvő romok ama Savaria maradványai, amelyet „ caput Pannoniae”(Pannonia fővárosa) cím illeti meg.
A legenda tehát ekkor keletkezett.
» Tóth István
A cikk rovatunk következő részében folytatódik.
Köszönjük Dr. Kiss Gábor segítségét!
Újabb irodalom:
KISS-TÓTH-Z.CZIGÁNY 1998
- Kiss Gábor – Tóth Endre – Zágorhidi Czigány Balázs: Savaria- Szombathely története.(Főszerk. Feiszt György) 1. A város alapításától 1526-ig. (Szerk. Engel Pál) Szombathely, 1998. 295 p.
LENGVÁRI 1994
- Lengvári, István: Debate on the Birthplace of Saint Martin of Tours . In: What does it mean to be European trough History. (Papers of the ISHA 1993 Annual Conference. Tours France)Leuven, 1994, 63-72.
LENGVÁRI 1997
- Lengvári, István:Les debats sur le lieu de naissance de saint Martin de Tours. Apercu historiographi-que. Mémoires de la Sociéte Archéologiqe de Touraine 63 (1997) 291-300. – Részletes bibliográfiával.
LŐRINCZ 2000
- Lőrincz Zoltán : Szent Márton, Savaria szülötte. – Saint Martin the Son of Savaria. – Sankt Martin der Sohn von Savaria. Szombathely, 2000.175 p.
SOSZTARITS 1992
- Sosztarits Otto :Hicne natus est? Régészeti adatok Szent Márton savariai szülőházának legendájához.
- Lapok Szombathely történetéből 11. Panniculus C/11. Szombathely,1992. – Irodalommal.
TÓTH 1987
- Tóth István:Ecclesia Sancti Martini in Savaria. Jegyzetek egy két évszázados filológus – vita margójára. Életünk 24 (1987) – 2 167 – 172
TÓTH 1990
- Tóth Endre: A 4 -8. század i pannoniai kereszténység forrásairól és a leletek forrásértékéről. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 2 (1990) 17 – 33
MÁLYUSZ 1971
- Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Budapest, 1971.398 p.
SOLYMOSI 1996
- Solymosi László: Albeus mester összeírása és a pannonhalmi apátság tatárjárás elötti birtokállománya. – Die Konscription des Magisters Albeus und die Besitzungen der Abtei Pannonhalma vor dem Mongolensturm (1241). In: Mons Sacer I.Szerk. Takács Imre. Pannonhalma, 1996. 515 – 526, 616 – 617.
» Digitalizálta: Horváth Balázs
