Korok, asszonyok (1.): Ima Hogg
Új rovatunkban ismert és kevésbé ismert asszonyok életéről rántjuk le a leplet. Magyarországon méltatlanul ismeretlen Ima Hogg neve. Elsősorban a komolyzene iránt érdeklődőknek lehet ismerős, az amerikai Ima Hogg zenei versenyről, amelyet 2008-ban a magyar Mező-Arruda László csellista nyert meg.
A név
A Texas first ladyjének nevezett Ima Hogg 1882. július 10-én született Mineolában (Texas), Sarah Ann (“Sallie”) Stinson és James Stephen (“Big Jim”) Hogg egyetlen leányaként. Különleges keresztnevét nagybátyja egyik polgárháborús ihletésű verse alapján kapta (“The Fate of Marvin”), az ötlet azonban rossznak bizonyult szülei részéről. Ima teljes neve angolul kiejtve a „disznó vagyok” megfelelője, így egész életében próbálta rejtegetni szokatlan nevét.
A gúnyolódás ennek ellenére sem kerülte el. Elterjedt a pletyka, hogy édesapja csak azért nevezte el lányát ilyen furfangos módon, hogy felkeltse texasi választói figyelmét, hiszen ő eközben a kormányzói pozícióra pályázott. A legvalószínűbb azonban, hogy az apa bele sem gondolt a lánya keresztneve okozta lehetséges bonyodalmakba. Érdekes, hogy bár Ima ritkán szólíttatta magát keresztnevén, csak halála előtt pár hónappal jutott eszébe, hogy az Imogene nevet használja majd helyette.
Ima Hogg / Wikipedia
Rosszcsont kislány
A család Ima születését követően egy ideig Tylerben, majd Austinban élt, ahol a kislány óvodába kezdett járni. Pár év múlva apja lett az első olyan texasi kormányzó, aki az államban is született. Családjával ekkor beköltözött a romos kormányzói palotába, melyet közös erővel, a gyerekek segedelmével újítottak fel – Ima feladata többek között a bútorokon és ajtókon hagyott régi rágógumik és egyebek lekaparása volt.
Ima és testvérei rendkívül rossz gyerekek voltak. Rendszeresen csúszkáltak a palota lépcsőkorlátjain, bár Imának hölgyhöz illő dolgokkal – pl. varrással is meg kellett ismerkednie, ezekhez azonban sosem volt elég türelme. Édesanyja bátorítására megtanult németül, imádta az állatokat. Testvéreivel kutyákat, macskákat, madarakat, oposszumokat, nyulakat, struccot, mosómedvét és papagájt is tartottak. Egy alkalommal cirkuszt is berendeztek, és a látogatóktól belépődíjat szedtek be, de amint ez apjuk tudomására jutott, a begyűjtött pénzt vissza kellett fizetniük.
Anya nélkül
Ima legkisebb testvére, Thomas születése után édesanyja, Sarah már sosem nyerte vissza erejét. 1895-ben, mikor Ima mindössze 13 éves volt, a legyengült Sarah tuberkulózist kapott. Az orvosok ajánlására Imával Coloradóba költözött, ahol sógornője, Martha Francis Davis ápolta őt, Sarah azonban a gondoskodás ellenére meghalt. Martha Austinba költözött testvére családjához, hogy a gyerekek neveltetését irányítsa. A nagynéni, miután férje korábban szintén tuberkulózisban halt meg és fia is megküzdött a betegséggel, úgy gondolta, Ima is elkaphatta édesanyjától a vírust. Emiatt azt tanácsolta neki, hogy sose menjen férjhez, s így majd nem fertőz meg senkit. Ez a tanács valószínűleg nagy hatással volt a kislányra a későbbiek során. A gyerekek 1895-ben egy időre San Marcosba költöztek tanulni, majd visszatértek apjukhoz, ahol – bár házvezetőnőjük is volt – Ima átvette a háztartás irányítását és az öccsei tanulmányainak felügyeletét. 1898-ban Ima csatlakozott apjához Hawaii-on, ahol az ottani uralkodópárral is találkozott. A tervek szerint a család ezután Seattle-be hajózott volna, Ima azonban nem volt hajlandó hajóra szállni. Lebeszélte apját az utazásról a rossz előérzete miatt, s inkább Kaliforniába utaztak. Ott tudták meg, hogy a seattle-i hajó utasaival együtt a tengerbe veszett.
Ima Hogg 1900 körül /Wikipedia
A zene szeretete
A zene mindvégig jelen volt a Hogg-házban, Ima 3 évesen kezdett el zongorázni. Míg testvérei nyilvános iskolába jártak, ő magánórákat vett, majd 1899-ben egyetemre kezdett járni Austinban, ahol a német, az óangol és a pszichológia volt a kedvence. A századfordulón apja olajkitermeléssel kezdett foglalkozni a Varner-ültetvényen, amelynek épületén Ima nagyobb átalakításokat eszközölt ezekben az években – a házat teljes egészében „megfordította”, hogy bejárata az ültetvénnyel ellenkező irányba nézzen. 1905. január 26-án apja maradandóan megsérült egy vonatbalesetben, majd lánya gondoskodása ellenére egy évvel később meghalt. Ez nagyon lesújtotta Imát, akit ekkor testvére, William New Yorkba vitt, hogy kirángassa őt depressziójából. A következő években Bécsben és Berlinben tanult zenét Franz Xaver Scharwenka és Martin Krause irányításával, majd visszatért Houstonba, ahol zenét tanított. Egyik tanítványa Jacques Abram, később elismert zongoraművész volt. 1913-ra Ima a houstoni Lányok Zenei Egyesületének elnöke lett. Megalapította a Houstoni Szimfonikus Zenekart, amelynek helyettes igazgatója volt, 1917-től pedig az Igazgatói Bizottság elnöke lett.
A Varner-Hogg – ültetvény épülete / Wikipedia
A lélek és az elme dolgai
Közben testvéreivel sikertelenül próbálták eladni a családi ültetvényt, ám később egy nagyobb olajmezőre leltek a területen, s ez gazdaggá tette őket. A Hogg-testvérek azonban úgy gondolták, hogy mivel ez a földnek és nem kemény munkának köszönhető, a pénz Texast illeti meg. 1929-ben Ima létrehozott egy központot gyermekek számára, melynek célja a mentálisan, emocionálisan sérült gyermekek támogatása, későbbi problémáik megelőzése volt. Ima intenzíven érdeklődött a mentális problémák iránt, ez az érdeklődése apjától eredt. A lány rendszeresen elkísérte apját kórházak, mentális betegek látogatására, pszichológiai tanulmányai pedig szélesítették e téren szerzett tapasztalatait és tudását. Bár ötleteit ma már komolyan megfontolnák, akkoriban úttörőnek, némileg különösnek számítottak. 1972-ben úgy nyilatkozott, hogy legtöbb öröme a központ létrehozásából eredt, mely időközben alapítvánnyá alakult és többek között II. világháborús katonák mentális segítésével is foglalkozott. Maga Ima is komoly mentális problémákkal küzdött. 1918-ban depressziós lett, több mint egy évre kórházba került és több mint 3 évig lábadozott. 1923 nyarára teljesen meggyógyult, de egy időre felhagyott zongoraművészi pályafutásával gyengeségre hivatkozva. 1930-ban csatlakozott testvéréhez, Williamhez Németországban, ahol a férfi azonban meghalt. Hatalmas összeget hagyott Imára, hogy ő azt jótékony célra fordítsa.
Művészetek és harc a rasszizmus ellen
Testvéreivel együtt rajongott a művészetekért, hatalmas gyűjteményt hagyott maga után Picasso, Chagall, Matisse, Modigliani és őslakos indián műtárgyakkal. Gyűjteménye első darabját 1922-ben szerezte. Érdeklődött a korai amerikai bútorok iránt, bár kortársai többsége úgy gondolta, hogy az amerikai műtárgyak értéktelenek az európaiakhoz képest. Szakértelmét 1960-ban Eisenhower, 1961-ben Jacqueline Kennedy is igénybe vette a Fehér Ház berendezésével kapcsolatban.
A Hogg-fivérek 1920-ban szerezték meg River Oaks-t, ahol Ima későbbi otthona, gyűjteményének székhelye, Bayou Bend lett kialakítva. Bár Bayou Bend létrehozását követően nem sok időt töltött a Varner-ültetvényen, az 1950-es években felújította az ottani házat is, majd Texas államnak adományozta. Ekkoriban számos antik bútorát, festményét adományozta múzeumoknak.
Bayou Bend, Ima Hogg egykori otthona /Wikipedia
1943-ban elnyerte a houstoni iskolaigazgatóság egyik posztját, s ezt kihasználva azért dolgozott, hogy csökkentse a nemi és faji megkülönböztetést az iskolákban. Bevezetett egy művészetoktatási programot afroamerikai tanulók számára is.
Ima alacsony, mindig elegáns, kék szemű, szőke hölgy volt. 1975. augusztus 19-én, 93 éves korában, Londonban érte a szívroham, mely halálát okozta. Sosem ment férjhez, hűséges társa szobalánya és sofőrje volt hosszú évtizedeken át.
PT
