Nehéz, ám egyedülálló és értékteremtő élete volt Hugonnai Vilmának. Az első magyar orvosnő hosszú évtizedeken át küzdött azért, hogy tanulhasson, gyógyíthasson, férfitársaihoz hasonlóan elismerjék szakmai tudását és tehetségét.

Házasság és orvosi tanulmányok
Grófi családba született 1847. szeptember 30-án és egy ideig a hozzá hasonló társadalmi státuszú hölgyek életét élte. Bentlakásos iskolában tanult, majd 18 évesen férjhez ment, gyermekeket szült – előbb egy fiút, majd ikreket (utóbbiak sajnos nem maradtak életben) -, de ez nem tűnt számára teljes és szellemileg kielégítő életnek. Miután a Zürichi Egyetem engedélyezte nők számára is a jelentkezést, 1872-ben beiratkozott és 7 év múlva orvos lett. Ez idő alatt semmilyen anyagi támogatást nem kapott családjától, így ápolónőként, szülésznőként dolgozott, gyötörte azonban a honvágy, ezért 1880-ban hazatért.
Célja az volt, hogy itthon is elismerjék orvosi diplomáját, a vallás-és közoktatásügyi miniszter Trefort Ágoston azonban az elmaradott elvek híveként (mely szerint nők ne lépjenek szellemi pályára, hiszen arra alkalmatlanok és nem lehetnek egyenlőek a férfiakkal) elutasította a kérelmét.
A második házasság és az első magyar orvosnő
Szülésznőként dolgozott tovább, 1886-ban elvált férjétől és a következő évben Wartha Vince vegyészmérnök professzor felesége lett, aki mindenben támogatta őt. Wartha fedezte fel többek között a Zsolnay-porcelángyár által híressé vált eozinmázat.
asztrologiapaholy.hu
Hugonnai minden, női egyenjogúságért folytatott küzdelemben részt vett. 1895-ben jelent meg a királyi rendelet, amely végre nők számára is lehetővé tette az egyetemi tanulmányok folytatását, és elismerték Hugonnai Vilma diplomáját is 1897-ben, amelyet az uralkodó, I.Ferenc József jelenlétében vehetett át.
Számos nyilvános vitát folytatott a nők oktatásának védelmében, az emancipáció érdekében, tanított az Országos Nőképző Egyesületben. Orvosi praxisa nehézkesen indult, hiszen a korabeli társadalom nehezen fogadta el a női orvosokat, de Vilma sosem csüggedt,

nem adta fel céljait.

Szomorú évek

Ennek ellenére a sors nem kímélte, 1908-ban elveszítette leányát, majd 1914-ben férjét is tuberkulózisban, és kitört az I. világháború, amely új, nehéz feladatokat rótt rá. Katonaorvosként felügyelte a vidéki betegfelügyelő állomások létrehozását, holott ekkor már 67 éves volt.

fokusz.info
Sajnos meg kellett érnie a numerus clausus által elrendelt újabb oktatási korlátozásokat, habár egész életében az oktatás kiterjesztéséért küzdött. 1922-ben, 75 éves korában, magányosan halt meg.