Nyilván minden diáknak, szülőnek, tanárnak megvan a véleménye az oktatási rendszerünkről és ez az esetek többségében nem túl pozitív. Ebben a cikkben most összegyűjtöttem a leglényegesebb hibákat, hiányosságokat, amikkel szerintem mindenki egyetért.
Túlterheltség
Talán ez a leggyakrabban emlegetett probléma. A legtöbb diáknak meg kell tapasztalnia a nulladik órák „örömét”, persze utána még van 7-8, akár 9 órája is. De olyanról is hallottam már, hogy a diákok akár este 7-ig is bent vannak iskolában. Természetesen utána még otthon tanulnak legalább két órát, hogy a következő napra felkészüljenek megfelelően. Mert hiába hiszi a tanár, hogy ő szuper jófej és csak két feladatot adott házinak, ha a többi tanár is így gondolkodik. Tapasztalataim szerint gimnáziumban már csak nagyon kevés tanár ad írásbeli házit, de akkor is marad a rengeteg lexikális anyag. Azt persze gyorsan megtanulja egy jobb képességű diák,
de meddig emlékszik rá? A következő dolgozatig, vagy felelésig? És mennyit hasznosít belőle a jövőben?
Sok óra az iskolában, sok házi, sok otthoni tanulni való. És a külön órákról, korrepetálásról nem is beszéltem még. Ahogy ott a sportolás, hangszeren tanulás is. Mindenkinek van valami hobbija, amire aztán alig jut ideje – már, ha jut.
Mit tanítanak?
Véleményem szerint az egyik legnagyobb hiba az oktatásban, hogy felesleges ismeretekkel halmozzák el a diákokat, amiket vagy elfelejtenek egyből a dolgozat után, vagy soha az életben nem hasznosítják. Mindenre amit általánosban, vagy gimnáziumban tanítanak, ráfogják, hogy az alapműveltség része.
De igaz ez?
Ha nem tudja valaki, hogy hogyan kell számológép nélkül megoldani egy trigonometrikus egyenletet, nem tudja, hányadik elem a kadmium, hogy hívták Árpád fejedelem lovát, vagy, hogy napra pontosan mikor született és halt meg Ady, akkor az az illető hülye? Egyáltalán nem. Egyszer egy osztálytársam azt mondta, hogy az alapműveltség felesleges. Nos, szerintem egyszerre volt igaza és tévedett. A valódi ALAPMŰVELTSÉG fontos. Nem pedig az a sok hülyeség amit tanítanak. Egy diák jó esetben tíz-tizenegyedikes korára már el tudja dönteni azt, hogy mivel szeretne foglalkozni. De azt már legalább, hogy humán vagy reál vonalon indulna el. És természetesen egy bölcsésznek nem lesz szüksége kovalens kötésekre egy orvosnak meg Romhányi életrajzra. Jó, ha a diák sokmindenről tud egy keveset, tájékozott, de mindenről mindent tanítani felesleges és leterhelő.
Illetve hadd javítsam ki magam. Nem mindenről. Mert ami igazán fontos lenne, arról szó sem esik.
Az iskola nem készít fel az életre,
a legtöbb gyereknek fogalma sincs alapvető pénzügyi dolgokról, a munka világáról, vagy a politika működéséről. Nem tudják hogyan érvényesüljenek a világban, vagy, hogy hogyan kell kreatívan, innovatívan gondolkodni. Még a rajzórákon sem a kreativítás kerül előtérbe. A tanterv szerint kell haladni, a diák nem bontakozhat ki, azt kell megalkotnia, amit elé tesznek, amit megmondanak neki. Rosszabb esetben szerkesztési feladatokat csinálni, ami hiába hasznos – már akinek szüksége lesz rá -, nem oda tartozik.
Fontos még a mindennapos testnevelés és a hittan/erkölcstan órák kérdése. Ezek ugyanis még pluszba rátesznek az amúgy is magas óraszámra és sok esetben kivitelezhetetlenek.
A testmozgás fontos, de hol és mikor?
Szinte mindenki sportol valamit önszorgalomból, így szinte feleslegessé válik, hogy a diákok gyakran reggel, tanítás előtt vagy késő délután tesi órára járjanak. Vagy, hogy a teremhiány miatt 2-3 osztály legyen egy kis helyre bezsúfolva, vagy a folyosóra kiküldve, hogy azon a húsz méteren futkossanak oda-vissza negyvenöt percen keresztül. A hittan, pedig egyszerűen nem iskolába való. Nem lehet mindenkiből hívő embert csinálni, és nem is szabadna ilyenre akár csak kísérletet is tenni. Ugyanez a helyzet az erkölcstannal is. Nem iskolába való! Az erkölcs megtanítása a szülő feladata lenne. Egy iskolai órától senki nem lesz jobb, erkölcsösebb ember.
Motiváció hiánya
Ha valaki tudja mi akar lenni és elkötelezett mellette, az szuper. Na de mi van azzal, aki nem? Mindenki csak cseszteti a céltalan diákokat, a tanárok, a szülők, a közvélemény. Ez nem túl motiváló az ilyen helyzetben lévőknek. Sokkal inkább segítségre lenne szükségük a negativitás helyett.
Ebben a kérdésben a családi háttér is szerepet játszik. Általában a jobb háttérrel rendelkező diákok céltudatosabbak a rosszabb háttérrel rendelkező társaiknál. Ha egy gyerek azt látja, hogy az apja egy cég vezérigazgatója, akkor róla vesz majd példát. De az a gyerek is az apukájáról vesz példát, aki csak azt látja, hogy az három műszakban nyomja a szar gyári melót.
Tovább ront a helyzeten a 16 éves iskolakötelezettségi kor is. Sok családban szükségszerű, hogy a gyerek is dolgozzon pénzügyi okok miatt, de nem mindenhol ez a helyzet. Rengeteg motiválatlan diák hagyja ott az iskolát, ha azt látja, hogy egy kevés pénzhez juthat. Nem gondolnak a jövőjükre, nem érdekli őket. Mert senki sem motiválta őket a tanulásra. Sem a szüleik, sem a tanáraik, sem a barátaik. Nem látták meg a lehetőséget a továbbtanulásban, vagy csak kevésnek érzik hozzá magukat és feladják. De ez nem így lenne, ha az iskola az értékeket emelné előtérbe még egy rossz tanuló esetében is, nem pedig lehülyéznék és elvennék a kedvét mindentől az első karó után.
A tanárok helyzete
Nos, ezt igen egyszerűen össze lehet foglalni:
- kevés a tanár
- szar a tanárképzés
- alacsony a bérezés
Nem hiszem, hogy ez komolyabb kifejtést igényelne, szerintem mindenki érti miről beszélek. Egy dolgot tennék még hozzá saját tapasztalatból, a tanár-diák közötti hierarchikus viszonyt. Nem mindenkire vonatkozik, de rengeteg oktatónak van az a bevett szokása, hogy bemegy a terembe, megfegyelmezi az osztályt, szárazon, gyakran komolyabb magyarázat nélkül leadja az adott anyagot, majd kisétál és már megy is a következő osztályhoz, hogy mindezt újra végigcsinálja. Ebbe a munkába így könnyű belefáradni, ráadásul a legtöbben nem is azért csinálják, mert ez „életük hivatása”, csak ez jutott nekik. Tisztelet a kivételnek. Nekem egyik tanárom azt mondta egyszer, hogy tudja, hogy kevés a fizetés, és nem becsülik meg őket eléggé, de ő kevesebbért is csinálná, mert ezt szereti. Egy tanárnak pont ilyen hozzáállás kellene – na meg béremelés :D.
Elavultság, pénzhiány
Ezt a kettőt most azért veszem egybe, mert részben egymásból következnek. Elavultság alatt sok mindent lehet érteni, a nevetséges „poroszos” tanítástól elkezdve az iskolák modernizációjának hiányáig. Nem azt mondom, hogy minden iskolába a legújabb, legszuperebb gépekkel kell felszerelni az informatika termet, de az internet például nem egy nagy beruházás manapság. Ahelyett, hogy tiltanák, inkább be kellene emelni az oktatásba. Manapság a mindennapi élet alapvető része, gyakorlatilag mindenkinek. A gyerekeknek is. És segítségével tanulni is tudnak, ha meg vannak tanítva a megfelelő használatára.
Persze ez olyan dolog, ami nem csak hozzáállás, de pénz kérdése is sok helyen, ezért nem lehet elvárni, hogy a modern technikát a diákok kezébe adják minden iskolában. Főleg, hogy az alapvető felszerelésre sincs pénz a legtöbb helyen. Beszélek itt wc papírról, krétáról, rendes világításról, fűtésről – például. De ez egy mélyebben gyökerező probléma annál, mint amit én itt most ki tudnék fejteni.
Egyéni vélemény, vagy valós probléma?
Hogy erre a kérdésre válaszolni tudjak, megkérdeztem néhány ismerősömet, ők mit gondolnak a témáról, szerintük mi a magyar oktatással a probléma –, ha valóban van. Csak pár válasz a sokból:
„A probléma leginkább a pénzzel van. Gondolok itt arra, hogy gyakorlaton – legalábbis nálunk – nincs elég eszköz. A diákok is nagyon le vannak terhelve tananyaggal. A tanárok azt hiszik, csak az ő órájuk létezik.” (Szakközépiskolás)
„Szerintem a 8 körüli kezdés sok órával, vagy a tanárok alacsony minősége.” (Gimnazista)
„Nekem az nem tetszik, hogy olyan tantárgyak is beleszámíthatnak a felvételi pontokba, amiknek közük sincsen ahhoz, amit valaki tanulni szeretne. […] Az addig oké, hogy hozzátartoznak az alapműveltséghez, de akkor mondjuk tanítsák egészen 12. évfolyamig, és utána az adott diák jelölhesse ki, hogy neki mi fog kelleni.” (Gimnazista)
„Szerintem az, hogy nem tanít meg tanulni. Egy csomó adatot, képletet, információt tanítanak meg, de azt, hogy milyen technikák vannak a tanulásra, vagy, hogy hogyan memorizáld hatékonyan a dolgokat, azt nem.” (Egyetemista)
„Nincs intézményi autonómia. Az igazgató képtelen befolyásolni a folyamatokat (pl. a túlórák nincsenek kifizetve). Minden tanár ugyanannyit kap attól függetlenül, hogy 16 vagy 24 órát tanít.” (Tanár)
Egy szó mint száz, a kérdezettek közül senki sem elégedett az oktatás jelenlegi helyzetével. Nem célom itt most megmondani a tutit, hogy hogyan kellene működnie valójában, de egészen biztos vagyok benne, hogy nem így. Aki ezt nem látja be, nézzen meg egy-két külföldi iskolamodellt – pl. a finnekét.
Én reménykedek a pozitív változásban, de nem látok rá sok esélyt.
Vass Luca
