A magyar kultúra napja alkalmából a Himnusz költőjétől, Kölcsey Ferenctől olvashatók idézetek.
Kölcsey Ferenc Sződemeteren született 1790. augusztus 8-án. Sokoldalú személyiségét költői és politikusi munkássága, nyelvújítói tevékenysége is tükrözi. A Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Kisfaludy Társaság egyik alapítója. Egyik leghíresebb költeménye az 1823. január 22-én íródott Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból, amely Erkel Ferenc megzenésítésével később Magyarország himnusza lett.
- Az élet fő célja – tett; s tenni magában vagy másokkal együtt senkinek nem lehetetlen. Tehát tégy!
- Feledni csak az tud, akinek szívében feledésre szükség nincs: a boldog. Ki gyötrelemmel teljes keblet bír, azt az emlékezet borzasztó hűséggel kíséri.
- Az ember nem a jelen pillantat, nem a pillantati szükség rabja; értelmi eszméletekre lévén alkotva, nem veszti el a múltat szem elől; s ezáltal mind a jelennek több díszt szerezhet, mind a jövőre kiszámított hatással tud munkálni.
- Régi tanács; minden tudja azt, s kevés követi: eszed járjon előbb nyelvednél s tettednél.
- Teljes birtokában lenni a nyelvnek, melyet a nép beszél: ez az első s elengedhetetlen feltétel.
- Jelszavaink valának: haza és haladás. Azok, kik a haladás helyett maradást akarnak, gondolják meg: miképpen a maradás szónak több jelentése van. Kor szerinti haladás épen maradást hoz magával; veszteg maradás következése pedig senyvedés.
- Ismerd magadat és magad által az embereket; ez ismeret nélkül tudományod holt tudomány. (…) Magunknak magunkról számod adni, már ez is felette nehéz és hosszú figyelem s gyakorlat következése: másokról pedig ítéletet hozhatni, nemcsak felette nehéz, de felette bizonytalan.
- Fontold meg jól, mit kezdesz; válaszd meg az eszközöket okosságod szerint; munkálj fáradhatatlanul; s ha mindent, amit erőd s körülményed enged, megtettél: nem vádolhatod magadat, bár a kimenetel óhajtásodnak meg nem felel is.
- Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mivelni kötelesség.
- Nincs szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem barátainkban leltük fel az egész világot.
