De szó volt arról is, hogy új, modern berendezést kapott a szombathelyi fűtőház, megyei szavalóversenyt tartottak a költészet napja alkalmából, és háromszáz tonna kő zuhant egy kőszegi játszótérre. A megyei napilap ötven évvel ezelőtti cikkeiből szemezgettünk.
Sínre emelő berendezés a szombathelyi Fűtőházban
(…) A szombathelyi MÁV Igazgatóság a közelmúltban Lucas hidraulikus sínre emelő berendezést vásárolt az NSZK-tól, mellyel akár egy ember is játszi könnyedséggel kimozdíthatja helyéből a robosztus 424-es gőzösöket Az aránylag kis szerkezet alig foglal el helyet és fontos tartozéka a többi kocsiból álló segély-szerelvénynek. Elsősorban a javítási
munkáknál veszik nagy hasznát, de gyors működése és könnyen kezelhetősége folytán jól alkalmazható a kisiklott mozdonyok helyreállításakor. főleg ott, ahol nem juthatnak semminemű hajtóerőhöz, például gőzhöz, villanyhoz. Az alig 40 kilogramm súlyú emelővel 50 tonnás tárgyakat mozgathatnak a sínre. (…) Magyarországon a budapesti MÁV Igazgatóságon kívül vidéken ez az első külföldi gyártmányú speciális emelőszerkezet, mely nemzetközileg elismert és európai szinten is újdonságként tartják számon a közlekedési szakemberek.
Ki a füstokádókkal!
Szombathely levegője a Nádasdy utca környékén nagyon szennyezett. Ludasak ebben az állomáson pöfögő mozdonyok is, a főbűnös azonban a (…) tejüzem „füstokádó” kéménye. Nem is annyira maga a kémény, mint a kéményen át távozó füstfelhő. Ami már csak következmény. A tökéletlen égés — s talán hozzá lehetne tenni, a Jelek szerint nem éppen szakszerű fűtés következménye. A kazánok, amelyekben a szenet elégetik, már harminc évvel ezelőtt sem voltak túlzottan korszerűnek mondhatók. Így fordulhat elő, hogy a környéken — ha párás az idő — mondhatni kénes sav csepeg alá. (Szeneink kéntartalma ugyanis közismerten magas.) S akkor még ott van az alászálló korom!…
Évek óta szóbeszéd tárgya, hogy elköltözik végre a környékről a tejüzem. De inkább a környék lakói menekülnek a jó levegőjű Derkovits telepre! Meddig?
Üvöltő reklám
Autók motorbúgására, villamosok, kávédaráló hangjára, tejeskannák csörömpölésére, kukás tartálykocsik morajára ébredünk minden hajnalban. Zajban élünk reggeltől estig, gyárakban, utcákon egyaránt. Hangos civilizációnk lüktető hétköznapjai próbára teszik dobhártyánkat, hallóidegeinket, mine eljön a hét vége valósággal szomjazzuk a csendet. Nem panaszkodhatunk, általában halkan telnek Szombathely vasárnapjai. Sokszor kisvárosiasan kihaltak a délelőtti utcák. Épp ezért szinte fizikai fájdalmat okozott a Vas megyei Vendéglátó és Szálloda Vállalat tapintatlansága, amikor április 11-én és 12-én hangszórójuk megszakítás nélkül, üvöltve reklámozta a Savaria Nagyszállóban megnyílt cukrászati és hidegkonyhai bemutatót. A Mártírok teréről a harmadik utcáig sugárzott az erőszakos, kíméletlen mikrofon-hang, hol nyájas szöveget, hol összekötő zenét árasztva. A zene túltett egy nagy erősítővel játszó beat zenekaron. (…) A környék lakói nem tudom hány Antineuralgicát és Seduxent fogyasztottak el, hogy csökkentsék fejfájásukat és idegrohamukat, melyektől megkímélhette volna őket a vendéglátóipar.
A hírverés vonzó, udvarias eszközei a plakátok, nyomtatott hirdetések, vagy a mozi híradója előtt vetített hangos rékflóm. De az öncélú csendháborítás — még a vélt haszon ellenére is — visszatetsző, hisz mások nyugalmát teszi tönkre. Reméljük, a jövőben nem ismétlődnek meg az üvöltő pihenőnapok, ha mégis. úgy jó lenne, ha közbelépnének a „csend ellenőrei”.
Vas Népe XV. évfolyam, 86. szám, 1970. április 14. Kedd
Megyei szavalóverseny a Költészet Napján
A Költészet Napja tiszteletére megyei szavaló versenyt rendezett az „Ünnepelj velünk” megyei operatív bizottsága április 11-én, szombaton este Szombathelyen, a KISZÖV székházban. Az ünnepi esten — ahol Kulcsár János, az Életünk főszerkesztője mondott bevezetőt — közreműködtek a járási és városi bemutatókon legjobb helyezést elért versmondók, s a szombathelyi Bartók Béla Zeneiskola fuvóstriója. (…) Minden szavaló a Költészet Napjára Geszler Mária keramikus művész által készített emlékplakettot kapott.
Részegen a vonat elé botorkált
Szerencsés kimenetelű közlekedési baleset színhelye volt április 12-én a késő esti órákban a Gencsapáti-alsó vasútállomás. N. Sándor fiatalkorú — meglehetősen ittas állapotban — a vonat elé botoriáit. A vonatvezető észrevette, rásípolt, de a fiatalember ezzel mit sem törődve a sínekre lépett, s csak az utolsó pillanatban tudott elu grant A motorkocsi lépcsője igy is elkapta és hanyatt vágta a fiatalembert, aki a jobb térdén zúzódásokat szenvedett. Szerencsére súlyosabb baja nem történt. Vizsgálat indult a körülmények tisztázására.
Háromszáz tonna kő zuhant a játszótérre!
Tegnap reggel értesültünk róla, hogy vasárnap este fél kilenc tájban leszakadt a kőszegi Jurisits vár árkának támfala. Mintegy 30 méternyi hosszán omlott le a fal, letépte a járdát, kiszakított egy darabot az útból, kidőlt néhány lámpatest is. A mintegy 300 tonna súlyú kő és törmelék a 6 méter mély várárokba zuhant, amely játszótér. Az omlás nyomán víz ömlött a szakadékba, ugyanis eltörött a 100 milliméter átmérőjű eternit vízvezetékcső is. Fültanúk állítása szerint a robaj kisebb földrengéssel ért fel és nem kis ijedelmet keltett a közelben lakók között. Személyi sérülés szerencsére nem történt, mert a beomló járdaszakaszon sem tartózkodott senki. (…)
Vas Népe XV. évfolyam, 87. szám , 1970. április 15. Szerda
Mikor lesz új bútorház Szombathelyen? – Ülésezett a városi tanács vb
Szombathely város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának tegnapi ülésén napirend előtt Gyurácz János, a vb elnöke bejelentette: az elmúlt napokban egy bútorház építésének lehetőségéről tárgyalt. A partnernek tetszett a város ajánlata, s a közeli napokban újból megbeszélést tartanak az ügyben A lehetőségek szerint a Derkovits lakótelepen épülne fel egy tágas, többszintes bútorház, ami a város kereskedelmi hálózatában számottevő fejlődést jelentene. A leendő tulajdonos, illetve bútorgyártó üzem saját készítményeit árulná a boltban, illetve kombinátban.
Bravúr a KPM-nél – A rövidített határidő előtt befejezték a megye főútvonalainak helyreállítását
Vas megyében is sok kárt tett a hosszan tartó tél, a leesett nagy mennyiségű csapadék a közutakon. A helyzetet súlyosbította, hogy az úttesten keletkezett gödrökben összegyűlt hólé, eső, tovább mállasztotta a burkolatot, s mivel a forgalom nem szünetelhetett, a gépjárművek tovább törték a felületet. Még a legfontosabb fő útvonalakon is akadtak szinte járhatatlanná vált szakaszok.
Legsúlyosabb volt a helyzet a 86-os fő útvonalon, Körmend—Szombathely és Répcelak környékén. Ezeken a szakaszokon szinte összefüggő aszfaltszőnyeget húztak az úttestre. Nem kevesebb gondot okozott a 87-es és a 88- as fő útvonal sem. Az előbbinél Szombathely és Kőszeg között, az utóbbinál a sárvári átkelő szakaszon kellett újiáépíteni az útburkolatot.
Az országhatárt a fővárossal összekötő 8-as számú fő útvonal Hosszúpereszteg határában rongálódott meg erősen. (…)
Kavicsozzuk fel a járdákat
A szombathelyi városi tanács vb építési és közlekedési osztálya a 4. számú tanácsrendelet alapján felhívja a város ingatlantulajdonosait – akiknek beépített vagy beépítetlen telke előtt a gyalogjárda nincs szilárd burkolattal kiépítve -, hogy a telkük előtt lévő földjárdaszakaszt 1970. május 1-ig kavicsozzák fel. A mulasztás az említett tanácsrendelet 17. paragrafusának első bekezdése alapján szabálysértést képez és ezer forintig terjedhető pénzbírsággal büntethető.
Vas Népe XV. évfolyam, 89. szám, 1970. április 17. Péntek
Ennivaló emlékmű
Nem vicc; ilyen is van. Szombathelyen, a Bajcsy- Zsilinszky utcai közkedvelt „Mackó” kirakatában díszeleg megyeszékhelyünk felszabadulási emlékművének kicsinyített mása, csokoládéból megformálva. Igaz, hogy cseppet sem nyújtja a maradandóság látszatát, amit egy emlékműtől elvárna az ember: jókora darabok lemállottak már belőle. El kell azonban ismernünk, ha jó ízlése nincs is, tiszta lelkiismerete mindenesetre van a „mű” karbantartójának: a letöredezett részleteket odarakja a maradék mellé, bizonyságául annak, hogy kizárólag az idő vasfoga rágcsált a csokoládé-remeken, 8 bolt dolgozóinak eszükbe sem jutott ilyesmi.
Láttunk már japán istenszobrot hóból, Eiffel-tornyot tejszínhabból Notre Dame székesegyházat marcipánból, felhőkarcolót fogpiszkálókból, mindezt az újságok csodabogár-kergető, „színes” képösszeállításaiban. Felszabadulási emlékművet csokoládéból, Szombathelyen, most látunk először, és remélhetőleg utoljára.
Megvárjuk, míg teljesen szétmállik. És hogy ne legyen ‘unalmas a várakozás, közben harcolni fogunk a giccs ellen!
Vas Népe XV. évfolyam, 90. szám, 1970. április 18. Szombat
Az összeállítást az Arcanum adatbázis segítségével állítottuk össze.
Kiemelt kép: Berzsenyi Dániel Könyvtár archívum – Jákfalvi Elemér, 1971.
