Általában elég nehezen szoktam elaludni. Az álmaim előtt gondolatok ezrei ugrálnak a párnámról a fejembe. Tegnap éjjel is épp így volt, végül egy teória felé irányultam.
Picit elmerültem a nyárba, ami amúgy is a kedvenc évszakom. Próbáltam megragadni és megélni, mert az évnek ez az az időszaka, ami képes és pillanatok alatt elszalad előlünk a télbe.
Így hát feküdtem és töltődtem abból, hogy nyitva az ablak és a forró nap után kúszik be a lehűlés és csiklandozza a talpamat, amit egy kis idő után behúztam a takaró alá, majd újra ki és újra vissza. Ezután a kezem jött, ki egy picit majd vissza. A testem játszadozni kezdett a nyári szellővel, közben arra gondoltam, vajon hány ember csinálhatja még ezt rajtam kívül.
Végül az elalvás pillanata előtt rájöttem, hogy ez az egyetlen hangtalan játék, amit egyszerre több millió ember játszhat.
Hajrá nekünk!
Kondor Noémi
