Korok, asszonyok (5.) – Asszonyok a forradalom árnyékában

Nemzeti ünnepünkön minden évben felelevenítjük a  forradalom és szabadságharc eseményeit, jelentős szereplőit. E cikk azonban most a háttérben tevékenykedő, az 1848-’49-es események főszereplőit támogató asszonyokról szól.

Rossznyelvek célpontja – Meszlényi Terézia

A legkülönösebbnek talán az a szerelem tűnik az utókor számára, amely a jóvágású Kossuth Lajost és a csúnyának tartott Teréziát kötötte össze. Az emberek nem értették, hogyan szeretheti egymást ennyire két ilyen mértékben eltérő küllemű emberi lény – mintha a szerelem a szépségtől függne. A pár valószínűleg 1837 körül találkozott először, és nyomban megkedvelték egymást, mely érzés idővel egymás iránt érzett rajongásig mélyült. Teréziát kortársai gőgösnek tartották és állítólag korántsem keltette intelligens nő benyomását, bár számos nyelven beszélt és nagy műveltségre tett szert tanulmányai során. A rossznyelvek könyörtelensége azonban betudható annak is, hogy Kossuth számos ifjú hölgy szívét megdobogtatta – míg Terézia emiatt mértéktelen gyűlöletet és féltékenységet keltett fel bennük. Minden áskálódás ellenére 1841. január 9-én sor került az esküvőre, mely egy boldog házasság kezdetét jelentette. A frigyből három gyermek, Vilma, Ferenc és Lajos Tódor született. Terézia végig férje mellett állt, majd követte őt az emigrációba is. Kossuth néhány kalandja ellenére hűséges volt feleségéhez. 1862-ben Vilma elhunyt, majd 3 évvel később Terézia is, s ez megtörte a családfőt. A betegeskedő – valószínűleg mellrákban szenvedő – Teréziát élete végén Kossuth ápolta. A férfi őszintén megsiratta feleségét, 1894-ben bekövetkezett haláláig özvegyként élt.

A francia kisasszony – Adele Aubouin

Görgey Artúr 27 évesen, 1845-ben kezdett el vegyészetet tanulni Prágában Josef Redtenbacher professzornál. Tanára révén ismerte meg a francia származású Adele Aubouint, aki Redtenbacher egyik hajadon rokonának társalkodónője volt akkoriban. A bájos, intelligens, ám szegény sorból származó hölgy azonnal rabul ejtette Görgey szívét, aki viszont sokáig nem közeledett hozzá. Érzéseit hosszú ideig nem vallotta be, a kapcsolat azonban veszélybe került. Úgy alakult ugyanis, hogy Adele munkaadója férjhez kívánt menni, így a társalkodónő szerepe feleslegessé vált. A terv szerint visszatért volna Franciaországba, ezt Görgey azonban nem hagyhatta. Azonnal megkérte a hölgy kezét, aki igent mondott, s kiderült, hogy már régóta figyelte a szorgalmas, kíméletlen őszinteségéről és komolyságáról ismert fiatalembert. 1848. március 30-án került sor az esküvőre Prágában, Görgey a feleségét Etelkának hívta. Bár a vegyészetet igazán szerette, az ifjú férj egyre többet foglalkozott az itthoni helyzettel, emellett a kényszer is hazahozta, mivel nagybátyja örökül hagyta rá toporcai birtokát, melyet igazgatnia kellett. Felesége a szabadságharcban kitartott mellette, s a világosi fegyverletétel után követte Klagenfurtba, majd Viktringbe ahol 18 évig internáltként kellett élniük. 1850-ben itt született Berta leányuk, öt évvel később pedig fiuk, Kornél.  1867-ben hazatértek, de ettől kezdve Adele nem élt együtt férjével, további sorsa nehezen követhető nyomon. Görgey 1916-ban hunyt el 98 évesen. Minden vagyonát sógornőjére, Dedinszky Arankára hagyta. Gyermekei még a nekik járó köteles részről is lemondtak nagynénjük javára.

A sírig tartó szerelem – Seilern Crescence

A bájos grófnő 1799-ben született, osztrák földön nőtt fel. Komoly neveltetést kapott, majd hamarosan a társaság kedvence lett. Szépségére és bájos kisugárzására felfigyelt gróf Zichy Károly is, akinek 1819-ben felesége lett. A házassággal azonnal hét gyermek is együtt járt, akik férje első két elhunyt feleségétől születtek. Crescence jó anyjuk lett a gyerekeknek, s a következő 14 évben további hét gyermeket, 3 leányt és 4 fiút szült. Későbbi nagy szerelmével, gróf Széchenyi Istvánnal már 1818-ban találkozott, a férfi azonban csak 1824-ben figyelt fel először a szép hölgyre – vesztére, hiszen a 25 éves Crescence ekkor már Zichy felesége volt. A hűséges asszony nem engedett Széchenyi vakmerő udvarlásának, s minduntalan elutasította közeledését, de így is okot adtak a pletykákra. A gróf kitartó volt, és megvárta szerelmét, miközben Crescence egyre inkább híve lett Széchenyi politikai törekvéseinek. Vonzalmukat nem tagadták, de az asszony így sem engedett a közeledésnek. Miután Zichy utolsó gyermekét 1834 nyarán világra hozta, nála 20 évvel idősebb férje elhunyt, s így a legnagyobb magyar immár szabadon udvarolhatott imádottjának. 12 évi türelmes várakozás után 1836-ban egybekeltek. A következő évek nagy boldogságban teltek, két fiuk, Béla és Ödön születése ezt tovább fokozta. Alig kéthetes leányuk, Júlia halálakor összetartottak a fájdalomban, kapcsolatuk Széchenyi haláláig kölcsönös szereteten, tiszteleten alapult. Crescence elviselte férje sokszor érthetetlen, olykor idegesítő természetét. A gróf egyre inkább tartott attól, hogy Kossuth és hívei forradalomba vezetik az országot, így az 1848-as események felőrölték őt. A családfő féltette feleségét és gyermekeit, akiket elküldött maga mellől, s legközelebb már Döblingben találkozhattak. Crescence a következő években Bécsbe költözött, és folyamatosan látogatta férjét, aki 1860-ban hunyt el. Az asszony 15 évvel élte túl szeretett hitvesét, élete végéig özvegyi ruhában járt.

A megtörhetetlen özvegy – Zichy Antónia

Az 1830-40-es évek ünnepelt szépségei voltak Zichy gróf lányai, Antónia és Karolina. Antónia 1834-ben lett gróf Batthyány Lajos felesége, aki valószínűleg maga sem tudott dönteni a két hölgy között. Bár feleségét nagyon szerette, gyengéd érzelmek fűzték az idősebb leányhoz is, aki azonban két év múlva gróf Károlyi Györgyhöz ment feleségül. Antónia és Lajos a házasságkötés után Ikervárra költözött. Az asszony férje igazi társa lett, otthont teremtett, gyermeket nevelt, de támogatta férje politikai ambícióit is, és rendszeresen ellátott reprezentációs feladatokat. Battyhány miniszterelnöksége alatt igazi first ladyként viselkedett, kiállt a Védegylet érdekében, honleányként is helyt állva 1848-ban ő avatta fel a vasi nemzetőrök zászlaját. Miután a grófot 1849 januárjában letartóztatták, a hű feleség mindenhova követte őt.

Batthyány halálos ítéletének kihirdetését követően Antónia 5 percet kapott, hogy elbúcsúzzon férjétől. Valószínűleg élete legmegrendítőbb öt perce volt ez. A kivégzés után az asszony gyermekeivel elhagyta az országot, Genfben telepedett le, csak 1859-ben tért vissza magyar földre. Özvegyként ápolta a vértanúk emlékét, szegénysorból származó leányok neveltetését támogatta, 1870-ben pedig sikerült szeretett férje holttestét méltóképpen eltemetnie. Élete végéig gyűlölte a Habsburgokat, s állítólag tőle vagy férjétől származik az átok, mely szerint az aradi vértanúkért 13 tragikus halálesettel kell megfizetnie Ferenc József családjának (ezek egyébként valóban be is következtek). Antónia még azt is megakadályozta, hogy fia, Elemér feleségül vegye Erzsébet királyné unokahúgát, mondván, gyilkos családba nem nősülhet.  A kemény akaratú asszony 1888-ban hunyt el, végrendelete értelmében koporsójában mellé helyezték Battyhány Lajos neki írt búcsúlevelét.

PT