Száz évvel ezelőtt virágzott a csempészet a magyar-osztrák határon. Az első világháború alatt az ügyeskedők elsősorban gabonát és élelmiszereket vittek át illegálisan Ausztriába, míg onnan főleg iparcikkek jutattak át Magyarországra. A kutatások szerint a bécsiek valósággal éhenhaltak volna a magyar szállítmányok nélkül, annyira kevés élelmiszerük maradt a háború végére. A csempészek leleményes módon igyekeztek kijátszani a hatóságokat, akik hiába próbálták meg itthon tartani a front és a hazai lakosság ellátásához szükséges gabonát, élőállatot és egyéb árut.
1914 előtt a magyar-osztrák határ (a Monarchia belső határa) csak formálisan létezett, szabadon járt át rajta, aki akart. A világháború kirobbanásával, majd a trianoni határok meghúzásával szigorúbbá válta határőrizet, de a csempészeknek nem sikerült megálljt parancsolni. Az esetenként 5-600 százalékos haszon megérte a kockázatot, a legfeljebb néhány napi elzárást. A helyzet csak a 20-as évek közepére normalizálódott, amikorra megszűnt a hadigazdaság és az árak nagyrészt kiegyenlítődtek.
A beszélgetésben szó esik arról, hogy kik és mit csempésztek, milyen trükköket vetettek be, és mire számíthattak, ha elkapták őket. Kérdés az is, hogy befolyásolta-e ez a helyzet a háborúban győztes hatalmak döntését, amellyel Ausztriának ítélték Nyugat-Magyarország egy részét. Hogyan vált a csempészet a túlélés eszközéből egy idő után a megélhetés forrásává és tömeges tevékenységgé? Milyen hatással volt a gazdasági kapcsolatok alakulására Nyugat-Magyarország és Kelet-Ausztria között és végül miért szorult vissza – legalábbis egy időre – a 20-as évek második felére. A válaszokért hallgasd meg a beszélgetést az eddig kevéssé kutatott, ám izgalmas témában!
