Erzsébet királynéra a régi víztorony közelében eredetileg egy gesztenyefa emlékeztetett. Amikor 1907-ben a gesztenye elszáradt, ültették azt a ma már szintén száradófélben lévő hársat, amit a Luigi Melocco készítette korlát vesz körül – írja Orbán Róbert a Facebookon közzétett bejegyzésében.
Aki meg akarja nézni a fát, a víztoronyhoz vezető lépcsősor mellett találja meg. (Szent István park). A valóságban a fa rosszabb állapotban van, mint ahogy a képen látszik.
Erzsébet királyné emlékfája Szombathelyen
Az 1800-as évek végén két nagy emlékfa-ültetési akció zajlott Magyarországon. 1896-ban az ország ezeréves fennállása, 1899-ben pedig Erzsébet királyné előző év szeptemberében bekövetkezett halála adott okot emlékfák ültetésére.
A felhívást mindkét esetben a földművelésügyi miniszter tette közzé. A kezdeményezéshez minden településnek illett csatlakozni, de nem csak települések, hanem iskolák, uradalmak és más szervezetek is ültettek emlékfákat. Nem túl gyakran előfordult az is, hogy nem fát ültettek, hanem már meglévő fát neveztek el “millenniumi emlékfának” vagy “Erzsébet királyné emlékfának”.
Így pl. 1899-ben Szombathelyen a szőlőhegyre vezető út mellett álló 200 évesre becsült, öreg gesztenyefára tették fel az “Erzsébet királyné emlékfa” feliratú táblát. Az idős gesztenye 1907-re elszáradt, helyére nagylevelű hárs került. A fa környezetét építészeti szempontból is igényesen alakították ki, ezt megkönnyítette, hogy a terület a város “villanegyedéhez” tartozott.
A város egykori szőlőhegyét ezidőtájt kezdték el polgári villákkal beépíteni. A hegyre vezető mélyútból kiágazó lépcsősor balusztrádos pihenőjében áll a fa. A déli, szomszédos telken Farkas Istvánnak, az északi oldalon pedig a Wälder építészcsalád volt háza. A domb alatti parkban akkor még megvolt a Rauscher Miksa által épített díszes Kioszk és a közelben emelkedett a város 1898-ban épített víztornya is. A terület azóta – főleg az újabb építkezések miatt – jelentősen átalakult, de a Farkas és Wälder villák a régi víztoronnyal együtt ma is állnak.
Orbán Róbert/H+