438 halott, 260 tonna – mintegy 800 darab bomba, 336 hajléktalanná vált család, 80-100 amerikai repülőgép. Romok, törmelékek, üvegszilánkok, testek mindenütt. Adatok Szombathely egyik legsötétebb napjáról. Az adatok mögött azonban egykori életek, tragédiák bújnak meg és a közös sors, mely a szombathelyiek generációit köti össze.
70 évvel ezelőtt napos, unalmas, kora tavaszi hideg vasárnap köszöntött a városra. A 2. világháború zaja régóta megszokott volt a környéken, a repülőgépek és a bombázás hangja – bár rettegést keltett – nem lepett meg senkit. A közelmúltban a vasút számos bombatalálatot kapott, míg március 2-án, mint egy fekete madárraj, több száz amerikai repülőgép vonult el Szombathely felett.
Március 4. sem indult másképp, mint a többi nap. Senki sem sejthette, hogy már a levegőben voltak azok a szövetséges repülőgépek, melyek hamarosan a város egy részének pusztulását okozták.
A támadás első hulláma 12:40-kor kezdődött meg. Aki tehette, a riadót hallva pincébe, óvóhelyre menekült, de sokan figyelték megbabonázva az érkező repülőgépeket a szabad ég alatt. A támadás gyorsan jött, s gyorsan ért véget – mégis egy örökkévalóságnak tűnt a túlélők számára az a 20 perc, amely az első támadástól a repülőgépek elvonulásáig eltelt. A Nagytemplom órája – Kosztolánczy Tibor kutatásai szerint – 12:47 perckor állt meg. Ekkor érte találat, a második hullám során.
A bombázás szörnyű robbanásai, pusztító zúgása, fültépő visítása és az odaveszett ártatlanok utolsó sikolyai után veszedelmes, addig talán sosem tapasztalt csend telepedett Szombathelyre.
A város egy része meghalt. Az addig ragyogó Napot füst-és porfelhő takarta el. Az emberek lassan előbújtak és szembesültek a tragédiával. A rádöbbenés pillanatai felidézhetetlennek tűnnek, de a rémült csend, a felfoghatatlan pusztítás, az ártatlan áldozatok látványa a szemtanúk emlékeibe ivódtak.
Egy órával később Sopron városának lakói is átélték a borzalmakat.
Törseök Károly ezredes március 20-án kelt jelentésében 438 áldozatról ír. Az elhunytak több mint fele a bombatalálatok következtében súlyosan megsérült lakásokból, pincékből került elő. Ilyen módon esélyük sem volt a túlélésre. A lakóházakat, középületeket, utcákat szintén hatalmas kár érte, a szombathelyi épületek 80%-a megsérült. Több mint ezer szombathelyi vált hajléktalanná. A mentési munkálatokban mintegy 5.000 ember vett részt, példás összefogás eredményeként.
A szolgáltatások – víz, gáz, áram, kommunikációs összeköttetések – hamar helyreálltak. Már 2 órával a támadás után megindult a vasúti forgalom. Az emberek – ahogy tudták – folytatták az életüket. Sokan biztonságot keresve vidékre menekültek a bombázás után. Az amerikai álláspont szerint a támadás célpontja kizárólag a vasút lett volna, azaz tévedésből került sor a város bombázására. Akár így történt, akár nem, ez a tény az áldozatok és az elszenvedett károk szempontjából lényegtelennek tűnhet. Bár eltelt 70 év, sokan emlékeznek még arra a napra. A következő generációk számára ez a tragédia már csak történelem lesz, a múlt árnyéka; ma azonban még közeli a megrázkódtatás. Ma az értelmetlen pusztításra, a háború borzalmaira és az ártatlan elhunytakra emlékezünk.
- A második világháború Szombathelyen : 1944-1945 / [kiad. a Vas megyei Honismereti Egyesület és a Honvéd Hagyományőrző Egyesület]. – Szombathely : Vas Megyei Honismereti Egyesület : Honvéd Hagyományőrző Egyesület, 1997 (Vép : Mezőgazdasági Középfokú Szakoktatási, Továbbképző és Szaktanácsadó Intézet ny.). – 343 p., [24] t.o. : ill., részben színes ; 24 cm. – (A Vas Megyei Honismereti Egyesület és a Honvéd Hagyományőrző Egyesület kiadványa, ISSN 1416-6909)
- Kosztolánczy Tibor. A Szombathelyi Vasutigazgatóság a második világháborúban / Kövér István
Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 1999/2, p. 29-41. - Bibliogr.: p. 130-131., 215-217. és a jegyzetekben. – Borítócím: Emlékkönyv II. : Szombathely 1944-1945
Köszönjük a Berzsenyi Dániel Könyvtár segítségét!
PT
