Válogatás Tekla könyveiből (2.) – Puskin: A pikk dáma

No kérem, mérföldkő számomra ez a könyvecske, ugyanis egy részt az általános iskola nyolcadik osztálya óta ez az első kötelező, amit elolvastam, más részt szintén azóta az első orosz klasszikus.

FÜLSZÖVEG:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz. „A pikk dáma” főhősét Hermannt végzetes rögeszme keríti hatalmába: megtudni a nyerést jelentő három kártyát, hozzáférkőzni a szerencse, a boldogulás a kiemelkedés titkához. Hermann egész társadalmára jellemző, hogy a kiemelkedés egyetlen módját csak a véletlenben látja, mert csak az egyedi szerencse révén lehet kitörni a szegénységből a gazdagságba, a jogtalanságból a hatalomra. Puskin kritikai erővel jeleníti meg kora társadalmát, s prózai műveinek ez a válogatása is bizonyítja a költő világirodalmi nagyságát.

SZERINTEM... No kérem, mérföldkő számomra ez a könyvecske, ugyanis egy részt az általános iskola nyolcadik osztálya óta ez az első kötelező, amit elolvastam, más részt szintén azóta az első orosz klasszikus. Nekem ez nagyon nagy szó, bárki bármit mond, mert magától a kötelező olvasmány megnevezéstől is vonakodom (pont ezért nem olvastam a gimnáziumban egyet sem, inkább mentem a saját fejem után az olvasás terén), nem hogy el is olvassam. Sőt, még élvezzem is, mert A pikk dáma bizony tetszett.

A verses regény, mint műfaj nekem új, mert – a fent említett okok miatt – nekem az Anyegin is kimaradt, így nem csak az orosz irodalommal ismerkedtem, hanem egy más műfajjal is. Igazából nem tudom hová tenni, nekem a verses forma nem igazán nyerte el a tetszésem (mert a versek úgy zusammen nem állnak közel a szívemhez), de ugyanakkor pont az ebből fakadó rímek nagyon tetszettek, sok pluszt tettek hozzá az elbeszéléshez.

A folytatásért kattintson!