Minél szellemesebb vagy, annál több jóindulatot és udvariasságot kell tanusítanod, hogy az emberek megbocsássák felsőbbségedet – vélekedett Szerb Antal, író, irodalomtörténész, aki ma 119 éve, 1901. május 1-jén született Budapesten.
Egyesek érzelmességgel és jótékonysággal igyekeznek elhallgattatni lelkiismeretfurdalásukat, mások pedig azzal, hogy gonoszságukban gyönyörködnek, mint az előbbiek jóságukban.
Az értelem világos és nincs hatalma másokon, mint a bölcseken. A csalás viszont értelmetlen és éppen ezért van hatalma a sokaságon.
A legmagasabb galantériával együtt jár a szélsőséges bőkezűség, és annál inkább nagyvilági ember valaki, minél kevésbé pénzember.
A történelem korszakait nem lehet évszakokhoz hasonlítani, mert mindegyik már a következővel terhes.
Vannak pillanatok az életben, melyek kiemelkednek, mint egy világítótorony valami titkos értelmű tengeren.
– Semmi baja – mondta az orvos -, csak valami rettenetes kimerültség. Mit csinált maga, hogy ennyire elfáradt?
– Én? (…) Semmit. Éltem.
A nők mind egyformák, csak az egyik ilyen, a másik olyan.
Nincs igazság és nincs emberiség. Csak igazságok vannak és emberek.
Az angol újságok kezelését sosem tudtam megtanulni, úgy látszik, ahhoz születni kell, hogy az ember az angol sajtótermékeket olyan mikroszkopikus méretűre tudja összehajtani, mint ahogy ők szokták.
Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.
