1946. augusztus 1-jén adták ki a mai napig használatos magyar forintot. Az 1, 2, 5 forintos és a 2, 10, 20 filléres érméket – néhány bővítéssel – egészen a nyolcvanas évek végéig verték. A rendszerváltást követően teljesen új tervezésű forintokat adtak ki; ezzel egy időben fokozatosan vonták ki a fillért. Cikkünkben az 1946 óta forgalomban lévő forintot mutatjuk be.
1946-ban, miután a pengő inflációja miatt megjelent az új pénznem, a forint (erről bővebben lejjebb olvashatnak), elkezdődött a fémpénz gyártás. A fillérek alapanyaga a réz, az 1 és 2 forintos (majd később az öt-, és ötvenfilléres) anyaga alumínium volt. Az eleinte ezüstből készülő ötforintosokat felváltotta a gyengébb minőségű, kisebb tömegű ötös, mivel tartottak a tezaurációtól (értékfelhalmozástól). Ezeket az érméket Berán Lajos, Iván István és Reményi József tervezte. A rendszerváltásig több grafikai változáson is átmentek az érmék; ezek általában a hátlapon található címert érintették: 1949-ig a Kossuth címerrel, 1949-1957-ig a Rákosi címerrel, 1957-1989-ig a Kádár címerrel, majd a rendszerváltás után a mai napig használatos címerrel látták el a fémpénzeket. 1989-ben, a rendszerváltás évében nem sikerült időben elkészíteni a pénzverdében az érmesor új verőtöveit, amelyek az új címer formáját adták volna; emiatt 1991-ig csak filléreket adtak ki “Magyar Köztársaság” felirattal, ugyanis ezeken az érméken nem volt címer. 1992-re elkészült az új érmesor, amelyet Kósa István készített Bartos István tervei alapján. Az 1990-es évek végén megjelent az első bicolor (kétszínű) érme: ez az 1996-tól forgalomban lévő 100 forintos, melyet követ a 2009 nyarán a papírkétszázast váltó 200 forintos érme.
A 2009-ig forgalomban lévő 200 Ft-os bankjegy
(Forrás: izé.hu)
A fillért értékének csökkenése miatt fokozatosan vonták ki a forgalomból: 1992-ben a két-; és ötfilléres; 1996-ban a tíz-; és húszfilléres; majd 1999-ben az ötvenfilléres kiadását szüntették meg.
50 filléres érme (1999)
(Forrás: ermeborze.hu)
2007-ben bejelentették, hogy a gazdaságtalan gyártás miatt 2008 márciusáig kivonja a forgalomból az 1 és 2 forintos az MNB. Ezzel egyidejűleg kötelezővé teszi a készpénzes fizetések kerekítését: az 1,2-vel végződő számokat 0-ra, a 3,4,6,7-tel végződőeket 5-re, a 8,9-el végződőeket pedig 10-re kell kerekíteni.
A 100 forintos érmét a túlságosan nagynak és jellegtelennek tartott 1992-es fém, illetve a papírszázas helyett vezették be. Tervezője Kósa István, akinek nevéhez fűződik 2009-ben forgalomba állított 200 forintos érme is. A kétszáz forintos érmének egy 1992-es és egy 1994-es formája is volt, a különbség a hátlapjukon mutatkozik (a ’92-esen az MNB épülete, míg a későbbi, ’94-es változatán Deák Ferenc arcképe van). Mind a négy fizetőeszközt 1998. április 3-án vonták ki – a kétszázas érméket a papírkétszázas, míg a 100 forintosokat a korábban említett bicolor érmék váltották fel.
A magyar forint papírpénze
Az első, 1947-es papírpénz sorozat kiadását megelőzték az előző évben történő különféle próbálkozások sora. 1946 elején már több szakmabeli felismerte, hogy a pénzügyi stabilizáció elengedhetetlen feltétele egy új pénznem bevezetése. Az új pénz nevéről egy ideig vita folyt, a forint mellett felmerült több név is, például a tallér. Az új bankjegy tervezését Horváth Endrére bízták. Nyomtatásukban azonban akadt probléma: az inflációs pengőbankjegyek óriási mennyiségű kiadása miatt nem volt elég papír és festék az új bankjegyek előállítására, ezért csak 10 és 100 forintos bankjegyeket nyomtattak finn és francia papír felhasználásával. Ezek a papírpénzek rendkívűl rossz minőségűek voltak az ofszet nyomtatás miatt, így könnyen hamisíthatóak voltak. Mindössze 5 évig voltak forgalomban.
1000 forintos bankjegy (1983)
(Forrás: numizmata.5mp.eu)
Az 1947-es sorozatot már kifinomultabb grafika jellemezte. Ezt is Horváth Endre tervezte, később ezt a feladatot már Nagy Zoltán és Vagyóczki Károly vette át. A bankókon – a többi diktatúrával ellentétben – nem kommunista személyeket, hanem a magyar történelem híres személyiségeit tüntették fel – ezzel kivívva a külföldi szakma elismerését. E bankjegysorozat – kisebb változásokkal – 50 éven át volt forgalomban, ez idő alatt több címlettel is bővült: 1947-ben a 10 forintos, 1948-ban a 20 és 100 forintos, 1953-ban az ötvenes, 1970-ben az 500 forintos, majd 1983-ban az ezres címletet adták ki. Utolsóként az 5000 forintos bankót adták ki 1991-ben. 1997-ben azonban az Magyar Nemzeti Bank több okból is sürgette a váltást: elsősorban az infláció miatt újabb bankjegy kibocsátása vált szükségessé, de ezt már nem a régi gyártási módszerrel kívánta megoldani a bank; másodsorban azt a nyugat-európai mintát kívánta követni, hogy 10-20 évente cseréljék le a pénzeket. Az MNB mérlegelt, és a Pénzjegynyomda modernizációja mellett döntött, így adták ki fokozatosan az új sorozatot: először azokat adták ki, amelyek nem voltak forgalomban 1997-ben: júliusban a 10.000 forintost vezették be, majd 1998 tavaszán a 2000-es és 200-as, majd ősszel a meglévők cseréjével, az új 1000-es és 500-as címletek kerültek forgalomba. Az 5000 forintost – amelynek hamisítása rendkívül nagy mennyiségben történt – csak 1999 áprilisában vonták be, rövid elévülési idővel. Már ebben az évben legyártották az új, 20.000 forintos bankót, igaz, ezt csak 2001-ben állították forgalomba.
-sá-
Kép: bankjegyek.uw.hu
