„Az esti mesét a 3–8 éveseknek adjuk, ezen belül is elsősorban a kisebbeknek. Az a rendeltetése, hogy lefekvés előtt elbúcsúzzon a gyerekektől. Nyugodt álmot kell biztosítania, nem lehet tehát élénkítő hatású.” – Mondta ki 1968-ban a Magyar Televízió Gyermek és Ifjúsági Főosztálya. De ne szaladjunk ennyire előre, mert a Tévémaci első – közönség által is ismert – változata 1963 óta van adásban.
Az Esti mese főcímében megjelenő mesehős személyét illetően nem volt egyöntetű a döntés. A gyermekosztály a következő lehetséges változatokat dobta be a kalapba, még 1958-ban, amikor döntés született arról, hogy szükséges egy bábfigurára, mely szerethető, s csak a televízióra jellemző. Ezek voltak tehát az alternatívák:
- Fogmosó mackó
- Gombóc tündér
- A Fogócska (egy egér, egy macska és egy kutya kergetik egymást)
- Göncölszekér
- Fáni, a boszorkány
- TV-Bébi (egy kisképernyős tv és a mamája, a nagyképernyős tv története)
Bálint Ágnes – aki a mackótörténet forgatókönyvét is kitalálta – végül azért döntött a medve figura mellett, mert úgy gondolta, hogy a legtöbb kisgyerek a mackójával alszik el, így a kicsik könnyen megszerethetik az új tv hőst. A Tévémacit 1963. április 15-én, Húsvét hétfőn mutatta be először a Magyar Televízió, s a közönség rögtön kedvencévé fogadta a bundás állatot.
Miből készült a TV Maci? Kiderül a cikk folytatásából, a Retró Legendák blogon!
