A kép leggyakoribb főszereplője a vidám, tisztalelkű gyermek, kinek angyal vigyáz léptére, és akivel együtt játszanak, szánkóznak a mesebeli törpék. Hóba süppedt házak ablaka világít, az otthon melegét sugározza. A tél kedves állatai, karcsú lábú őzek és énekes madárkák ámúlják az ünnepeket, ajándékoktól roskadoznak a fenyőfák.
Karácsonykor az angyaloknak van a legtöbb dolguk. Hogy eljussanak mindenkihez, felhasználják az ember alkotta találmányokat is. Egyikük vonaton utazik, a másik repülőgépen, a kisangyalok mikrofonba éneklik a Kisded dicséretét.
(Kőszegfalviné Pajor Klára gyűjteményéből)
Pásztorok hallhatják az égi üzenetet, ragyog a betlehemi csillag, ballagnak és hódolnak a háromkirályok. Minden úgy van, ahogy a hittankönyvekben. Ragyog a jászol, megilletődött a Szent család is, Jézuska jászolban fekszik, mosolyog.
(Kőszegfalviné Pajor Klára gyűjteményéből)
Ebben a békességet hirdető égi-földi harmóniában rejlik a karácsony titka, vélte Krúdy Gyula: „Tán ott, hogy az emberek szeretnek megjavulni. Szeretne mindenki jó és rendes ember lenni egy napig, egy estére, egy órára, amint a jó embert magunknak elképzeljük.”
(Kőszegfalviné Pajor Klára gyűjteményéből)
Van magyar karácsony: cifraszűr, pörge kalap, rámás csizma, népviseletbe öltözött lányok, menyecskék.
Van olyan lap is, amelynek semmi köze a karácsonyhoz, csak rányomtatták a szöveget, mert az ünnepek alatt mindent el lehet adni.
Van harang, fenyőtoboz, gyertya, van mindenféle.
(Kőszegfalviné Pajor Klára gyűjteményéből)
Szöveg/Kép: Kőszegfalviné Pajor Klára
