Április 19-én zárult a Kanizsai Dorottya Gimnázium 100 éves megemlékezésének ünnepségsorozata. A szokottnál nagyobb volt a készülődés és az izgalom, hiszen idén hosszabb gálaestre készültek a kanizsais tanárok és diákok.
Az ünnepség előtt egy órával már az utolsó simítások zajlottak és érezhető volt, hogy egy különleges estét varázsolnak nekünk a fellépők. Furcsa volt kívülről figyelni az eseményeket, még ott voltak bennem azok a régen megszokott érzések, amiket az ember egy ilyen nagyszabású fellépés előtt érez. Négy évig voltam a kanizsais kórus tagja, így tudom, hogy mennyi készüléssel jár egy műsor megvalósítása mind a tanárok, mind a diákok részéről. A hónapokon át tartó készülés ismét meghozta a gyümölcsét, a Kanizsai Dorottya Gimnázium idén is egy színvonalas gálaestet hozott létre.
Pontban öt órakor megtelt a Bartók Terem és a megjelent népes tömeg egy családként ünnepelte a gimnáziumot.
A sorok között ott ültek a jelenlegi és volt tanárok és diákok, szülők, rokonok, barátok. A felcsendülő ismerős Tavaszi szél című dalt már együtt énekelték az emberek a kórussal. A hagyományokhoz illően sem szólóban, sem a kórustól nem maradhatott el a népdalcsokor és idén is nagy sikert aratott a néptánc. A fellépők kiegészültek leendő és volt kanizsaisokkal. A kórust és a néptáncosokat a Boglya Népzenei Együttes kísérte.
A gimnázium hangszeres szólistái újra és újra elvarázsolnak minket. Zongorán hallhattunk Chopint, fuvolán Babits Mihály-Bródy János: Mindenik embernek a lelkében dal van című vers feldolgozását a kórus közreműködésével, illetve fuvolavariációkat. A zenei dallamokat egy-egy vers követte. Szabó Lőrinc: Nyitnikék című versét és egy jelenlegi diák nemrég díjazott versét is hallhattuk. Idén is voltak szólisták, akik évről évre megmutatják tehetségüket. Emellett láthattunk/hallhattunk egy igazi színészi alakítást is, mellyel Karinthy Frigyes egy kevésbé ismert művét – mely egy kimenőről szól- kedveltette meg velünk az előadó. Ebben a pár percben a közönség együtt nevetett és biztos vagyok benne, hogy páran utólag rá is kerestek erre a sokak által ismeretlen szerzeményre.
A kórus előadásában megszólalt az Ave Maria és Elvis Presley-től az Only you. Sorra került az ifjúsági irodalom örökzöldje is: A Pál utcai fiúk – Mi vagyunk a Grund! című dalt is a kórus előadásában hallhattuk, valamint a Dzsungel Könyve – Amíg őriz a szemed is felcsendült azokért, akik ezen az ünnepségen már nem lehettek velünk. Az est egy megható momentuma minden évben, amikor elköszönnek a kórus 12-es tanulói. A végzősök a Valahol Európában – Simon Péter dalával búcsúztak, melyet a kórussal együtt énekeltek el. Megható pillanat, amikor a végzős diákok karnagyuktól búcsúznak el, idén meglepetésként egy verset is írt számára az egyik ballagó diák. Hagyományokhoz hűen fellépett az iskola nosztalgiakórusa is. A századik tanév tiszteletére készült el az iskola évkönyve, amit ezen a napon mutattak be. Címe: Száz év Szombathely szívében.
Az ünnepségen beszédet mondott Illés Károly alpolgármester; Módos Tibor igazgató; Mentes Vilmos, a Baráti Kör elnöke és Szentgyörgyváriné Kovács Éva, a Centenáriumi Évkönyv szerkesztője. Vezényelt: Kocsisné Körmendi Klára és Dr. Hajba Ferenc. Azt est házigazdája Pezenhófer György volt. Az estet támogatta a gimnázium Baráti Köre és a Szülői Munkaközösség.
A sok munkát díjazta a közönség, idén ismét állva tapsolt minden megjelent ember. Aki ott volt, beleláthatott a Kanizsai Dorottya Gimnázium munkájába, mindennapi életébe, és a műsor után mosolyogva, tele élményekkel távozhatott.
Írta: Kudler Szilvia
Galéria: Vámosi Áron
