Mindössze egyszer, 1925-ben láthatta a közönség Arányi Lajos 19. századi orvos ötéves korában elhunyt kisfiának múmiáját, melyet a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum (SOM) péntektől a Magyar Természettudományi Múzeum (MTTM) Múmiavilág című kiállításában mutat be annak május 17-i zárásáig.
A SOM 1969 óta őrzi a gyermekmúmiát, amelyet saját kiállításon etikai okokból nem mutatott be. “A mai kor embere számára nehezen értelmezhető, bizarr látvány egy apja által bebalzsamozott kisgyerek múmiája, elsősorban a fiatalabb látogatóinkat nem akartuk ennek az élmények kitenni. Ezzel szemben most azért mutatjuk be, mert az MTTM tárlata nagyon alapos, emelkedett, tudományos szempontból teljesen kifogástalan, ráadásul nagyon látványos kiállítás. A gyermekmúmia így olyan kontextusba kerül, ahol nem bizarr látványosság lesz, hanem segít megérteni a mumifikálás, múmiakultusz művelődéstörténeti hátterét” – mondta el az MTI-nek a SOM főigazgatója.
Varga Benedek óvott a szenzációhajhász megközelítéstől. Mint emlékeztetett, az egykor a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választott Arányi Lajos jelentős alakja a magyar orvos- és művelődéstörténetnek, aki a patológiában elért eredményei mellett a magyar régészetben és műemlékvédelemben is fontos szerepet töltött be; Arányi rajzai alapján kezdték meg például az erdélyi Vajdahunyadvár rekonstrukcióját.
Az 1831-es kolerajárvány idején működött jogászként, ezután kezdett medicinát tanulni, és miközben bejárta Európa számos egyetemét, megismerkedett az európai patológia nagy alakjaival. A 19. század első harmadában ugyanis a patológia volt az orvosi diagnosztika egyik erős húzóágazata: a boncolás folyamán feltárt szöveti elváltozásokat ekkor kezdték összekötni a szimptómákkal, ezeket a kórképeket aztán a gyógyításban is hasznosítani tudták – hangsúlyozta Varga Benedek.
Arányi Pest-Budára való 1844-es visszatérése után kezdett tanítani az egyetemen. A kórbonctanon belül különösen jól értett a preparációhoz, azaz balzsamozáshoz, ezen a területen saját eljárásokat is kidolgozott, és több híres ember, például Wesselényi Miklós vagy Ferenc József és Erzsébet első lányának testét is ő balzsamozta be. Második fia, Zoltán 1861 körül halhatott meg, testét Arányi ekkor bebalzsamozta, és 1887-es haláláig – otthoni vagy kórházi – íróasztala mellett tartotta.
“A mai ember nem tud mit kezdeni azzal, hogy Arányi ennyire bizarr és ijesztő módon dolgozta fel a gyászfolyamatot, de a 19. századi ember viszonya az emberi testhez és a halálhoz egészen más volt” – emlékeztetett a SOM főigazgatója.
Varga Benedek elmondása szerint a gyermekmúmiát 1925-ig a család őrizte, ekkor szerepelt először és mostanáig utoljára kiállításon, majd a Kórbonctani Intézetnek adták át, ahonnan 1969-ben került a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumba.
A főigazgató kiemelte, hogy az MTTM kiállítása kapcsán most modern eszközökkel is megvizsgálják majd a gyermekmúmiát, amelyet a SOM továbbra sem tervez beilleszteni állandó kiállításába.
MTI
Fotó: Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Facebook-oldal
