A magyar huszárok története annyira összefonódott az 1848-49-es szabadságharc emlékével, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni: a huszárság históriája rövid epizód a magyar hadtörténetben.
Pedig a huszárság – az egyetlen magyar eredetű katonai csapatnem – már a 14–15. század fordulóján, a törökök elleni harcok során megszületett a Magyar Királyság déli végein. A huszárok a 16. századtól megjelentek a nyugat-európai hadszíntereken is, a 18. században pedig már egyetlen európai haderő sem létezhetett nélkülük. Bármilyen kiváló harcosok is voltak azonban, a nagy létszámú hadseregek kialakulásával és a haditechnika fejlődésével jelentőségük egyre csökkent. A két világháborúban még futotta erejükből néhány önfeláldozó lovasrohamra, de történetük mára véget ért.
Hogy miért játszhatott a huszárság évszázadokig fontos szerepet Európa háborúiban, erre a kérdésre keressük a választ a beszélgetésben, amelyben a
huszárok harcmodoráról, felszereléséről, mentalitásáról is szó esik. És természetesen néhány kiemelkedő huszártisztről is megemlékezünk.
Takács Zoltán Bálint szerint Petőfi Sándor János vitézének is meghatározó szerepe van/volt a huszárokról bennünk élő kép kialakulásában. Arról is elmondja a véleményét, miért őrizte meg őket kifejezetten pozitívan a történelmi emlékezet. Beszél az első huszárokról, viseletük és fegyverzetük változásáról, Hadik András szinte hihetelen “huszárcseléről” és a Franciaországban máig élő huszárhagyományokról is.
