A Dolores műfaja szerint krimi, de Stephen King, a horror koronázatlan királya itt sem tagadja meg önmagát. Mert éppen eléggé borzalmas már az alaphelyzet is: két rovott múltú szipirtyó él egy fedél alatt egy szigeten, és valami különös szeretet-gyűlölet viszony fűzi őket egymáshoz.
FÜLSZÖVEG: A Dolores műfaja szerint krimi, de Stephen King, a horror koronázatlan királya itt sem tagadja meg önmagát. Mert éppen eléggé borzalmas már az alaphelyzet is: két rovott múltú szipirtyó él egy fedél alatt egy szigeten, és valami különös szeretet-gyűlölet viszony fűzi őket egymáshoz. Aztán egyikük, a ház magatehetetlen, hájas úrnője a porcicák elől menekülve egyszer csak kikél a tolószékből, és lezuhan a lépcsőn – majd a nem sokkal később érkező postásfiú az összezúzott tetem mellett ott talál egy márvány sodrófát. Természetesen Doloresre, a társnőjére fogják rá, hogy végzett vele. Dolores a rendőrségen beszámol egész életéről: sötét, pokoli indulatokról mesél – és egy régi napfogyatkozás idején elkövetett szörnyű bűntényrő. Ám azt tagadja, hogy megölte volna szipirtyótársát.
Forrás: libri.huSZERINTEM... Nagyon jó könyv, imádtam. A Cujohoz hasonlóan nincs benne tagolás, rövidke, mindösszesen 260 oldal, és rettentően jó történet. A Dolores véletlenszerűen került hozzám, az Antikváriumból szereztem be az olvassunk rövid King-műveket fellángolás jegyében. Talán kettő perc kellett, hogy eldöntsem, megveszem a könyvet, és bevallom, a fülszöveg keltette fel a figyelmem. Habár az alapján valami teljesen másra számítottam.
A Dolores tulajdonképpen egy vallomás, Dolores Claiborne-é, egy hatvanas éveiben járó asszonyé, akit nem kímélt meg az élet. Izgalmas, fordulatos, és letehetetlen könyv, a tipikus csak még egy oldaltból lesz a kiolvastam a könyvet sztori. Mindezek mellett pedig elgondolkodtató, legalábbis engem biztosan arra késztetett, hogy belegondoljak mindabba, amit King mester leírt.
