November 9-én délután már látni lehetett, hogy a Bartók terem ismét „hollywood-i ruhába öltözik.” Este fél 7-kor már sokan várakoztak az erre az alkalomra leterített piros szőnyeg előtt.
Szerencsére nagyon jó idő volt, nem kellett fagyoskodva várni a minden évben nyitást jelző tűzijátékot. Hamarosan el is dördültek az elsők és az ég gyönyörű szín kavalkádba öltözött. A tűzijátékot taps kísérte és az emberek elindultak az épületbe, hogy hogy kezdetét vehesse a fergeteges éjszaka.
A Savaria Szimfonikus Zenekar ismét rengeteg filmzenével készült. A felcsendülő Dallas filmzenéje remekül megalapozta a hangulatot. Idén is helye volt a western filmeknek (A jó, a rossz és a csúf), a hősöknek (Lánglovagok) és a félelemnek is (Kill Bill, A cápa). A kivetítőn ismét megcsodálhattuk a szenzációsan kialakított Avatart, miközben hallgattuk a dallamokat. Itt sem maradhatott el a Trónok harca, amely a mai napig vonzza a közönséget. Bizonyára az Élni és élni hagyni című filmről is mindenkinek eszébe jut az ismerősen csengő zene, illetve James Bond.
Ha már a Dallas visszaröpített minket az időben, így tett velünk a Rocky és a Hair is.
„De ha Dallas nélkül nem volt péntek, akkor Kevin nélkül nincs karácsony sem”
– mondta az est házigazdája Kolovratnik Krisztián. Így pedig már mindenki tudta, hogy a Reszkessetek betörők sem maradhatott el idén a repertoárból. Az est végén a közönség együtt tapsolta a ritmust a zenekarral, amíg az Énekelj! dallamai szálltak.
Nem maradhatott el a meglepetés sem. Idén is szó esett a filmzene fontosságáról. Pejtsik Péter karmester és a zenekar segítségével erről mi is megbizonyosodhattunk. A filmekből vett részletek alá az eredeti mellé kaptunk két másik zenei aláfestést is. Így például a A cápa nem is volt olyan rettenetes és félelmetes az eredeti zenét felváltó „jaj úgy élvezem én a strandot” ismerős slágerrel.
Az est két sztárvendége idén Farkas Alexandra és Kocsis Tibor voltak, akik csodálatos hangjukkal több filmzene alatt is még varázslatosabbá tették az estét. A Hollywood Movie Music Classics nem csak ezen az estén költözött Szombathelyre. A közönség megtekinthette november 10-én és 12-én is.
Azt hiszem, akik eljöttek erre az eseményre, egy biztosan közelebb kerültek a filmekhez és persze a zenéhez. Mert a zene nem csak a filmekből kihagyhatatlan, de azt hiszem, az életből sem hiányozhat.
