A Berzsenyi Dániel Könyvtár tavaly októberben alakult helytörténeti klubja, női portréfotó kiállítással és hozzá kapcsolódó divattörténeti előadással kedveskedett nőnap alkalmából a hölgyeknek.
Az értékes portréválogatás, Spiegler Tibor helytörténeti gyűjtő rendkívüli kollekciójából került kiemelésre. A lelkes lokálpatrióta bevallása szerint azért rakta össze ezt a gyűjteményt, mert saját családjából nem maradtak képek a II. világháború pusztítása miatt. Szerette volna gyerekeinek – saját családi album híján – ezeken a képeken keresztül bemutatni, hogyan éltek egykor ük-, déd- és nagyszüleik. A kiállítás anyagának kiválasztása és stílusos elrendezése Szalainé Bodor Edit és Nagy Marianna könyvtárosok munkáját dicsérik.
A hölgyekről, ám nem csak hölgyeknek szóló kiállítást, Némethné Ódor Edit a SZOSZSZC Oladi Szakgimnáziuma és Szakközépiskolájának igazgatóhelyettese, divattörténeti előadással nyitotta meg, a több mint száz főre gyarapodó közönség előtt.
Az Igazgatóhelyettes asszony az előadása bevezetőjében – XIV. Lajos korától egészen napjainkig – viseletet ábrázoló képek segítségével próbált választ adni mi tulajdonképpen a divat.
A divat az, amit tegnapelőtt mindenki kinevetett, tegnap mindenki irigyelt, ma mindenki visel és holnap mindenki kidob.
(Ez a divat évkönyv ’86)
A rövid általános történeti áttekintést követően, a kiállítás portréfotóinak divattörténeti elemzése követett.
A kiállítás anyagából egy-egy fotó köszönt vissza a megnyitó diáin, melyeken a szakember segítségével jól nyomon követhettük a divat a viselet változásai hátterében húzódó történelmi változásokat, és ezen keresztül a női szereplehetőségek alakulását is. Hogyan hatott a történelem a divatra és hogyan hatott a divat a történelemre.
Az 1890-es években még divat a tarkón hordott konty és a göndörített frufru, férfiaknál a pödört bajusz és a barkó. Viseletben az évtized elején még mindig megtalálható a fűző, a ruhák alja lazán húzott, majd az évtized közepére megjelenik a ruhákon a puffos ujj, melynek mérete minél nagyobb volt annál elegánsabbnak számított. A ruha ujja aztán az évtized második felében egyre kevésbé buggyos, majd 1897 tájékán megjelennek az egészen kicsi gömb alakú ruhaujjak. A szoknya mérete is változik, az egészen szélesből indulva a korszak végére letisztult kényelmes fűző és merevítő nélküli darabok válnak divatossá. A női szereplehetőségek kibővülésével – munka, sport, szórakozás – a ruhák egyre kényelmesebbé, praktikusabbá viselhetőbbé váltak a hölgyek számára. A harmincas évekre eltűnnek az alakot hangsúlyozó darabok, sokkal fontosabbá válik a hölgyek személyisége, egyénisége. Nőiesített fiú megjelenése.
A férfiak viseletében is megfigyelhetőek a változások. Az 1900-as évek műtermi fotóin tulajdonképpen a zakó, ing, pantalló szentháromsága mellett megjelenik a zsakett, szalonkabát, ritkább esetben a frakk is. Állandó viselet volt a mellény, mely általában eltérő színű, anyagú volt, mint a zakó és a nadrág.
A műtermi fotókon nem csupán a rangot, anyagi helyzetet kívánták a polgárok megjelentetni, bizonyos esetekben – például a kiegyezés időszakában a zsinóros magyaros viselet ismét divattá válik – a politikai nézetüket, korbírálatukat is.
19. század utolsó évtizedében a merev, mesterkélt beállítások helyét átveszi a pillanatot megörökítő, élettel teli mosolygós arcokat megőrző portré. Egyre gyakoribb a külső helyszíneken – aratóbál, sportegyesületi bál – történő fotózás, melyek mindegyikére találhatunk példát a kiállítás anyagában.
Szakmai szemmel vizsgálva a képeket Némethné Ódor Edit szerint a szombathelyi nők követték a francia és angol divatot a XIX-XX. század fordulóján. A rendkívül érdekes és izgalmas előadást Coco Chanel ikonikus gondolataival zárta:
A divat változik, a stílus örök!
A könyvtár, rendkívül nagy érdeklődést vonzó helytörténeti klubjának egyik fontos küldetése: fórum teremtése a város történeti értékeinek megismeréséhez, megismertetéséhez.
Próbáljunk segíteni azokon a fennálló gondokon – legalább azzal, hogy nyilvánosságot kapnak – amik a városban mondhatjuk úgy, hogy rozsdafoltokként élnek, léteznek
– fogalmazta meg missziójukat Nagy Éva könyvtárigazgató köszöntő beszédében.
A Berzsenyi Dániel Könyvtár helytörténeti klubja legközelebb, március 23-án 17:00-kor várja szeretettel meglévő és leendő tagjait, Torjai Valter művészettörténész fotótörténeti előadására.
Addig is, ne feledjék Spiegler Tibor szavait:
KÖNYVTÁRBA JÁRNI JÓ!
Spiegler-Kutasi Nikoletta
(cikk)
Berzsenyi Dániel Könyvtár
(fotó)
