A zsinagógáról általánosságban elmondható, hogy a tanulásra, közös imádkozásra, a Tóra felolvasására emelt épület, mely a zsidó közösség vallási és szellemi értékeit hivatott megőrizni, továbbadni.
1880. augusztus 30-án (zsidó naptár szerint az 5640. évben, Elul havában) avatták fel Ludwig Schőne neves bécsi építész tervei alapján készült monumentális, és az ország talán egyik legszebb templomát Szombathelyen.
Városunk zsidó közössége ebben az időben élhette fénykorát; teljes jogú polgárokként aktívan hozzájárultak a város gazdasági, kereskedelmi és kulturális fejlődéséhez. Ez az épület tehát, nem csak vallási, de a béke szimbólumaként is értelmezhető, hisz megépülésekor boldogan, teljes harmóniában élt egymással az izraelita és a más vallású polgárság.
A zsinagóga a Dohány utcaihoz hasonlóan, megfelel a 19. században elterjedő, modern zsinagóga-építészeti elvárásoknak (pl.: téglaburkolat), ugyanakkor láthatóak a hagyományos keleties stílusjegyek is.
A meglehetősen modern templom, Magyarország első tornyos zsinagógáinak egyike.
Az orgonával is felszerelt, keleties világot idéző zsinagóga méretei – külső mérete 23,40 x 36,40 méter – mindenképp egy jelentős létszámú, aktív közösség meglétéről árulkodik, ezt támasztják alá azok a történészi kutatások, melyek szerint a 19. század végére már szűkösnek bizonyult az épület(!).
Milyen lehetett belülről? Az épület eredeti tervrajzait a Vas Megyei Levéltár mai napig őrzi, ez alapján a történészek tudták rekonstruálni valaha volt belső szépségét. A bejárati előcsarnokot hármas boltozat fedte. A zsinagógai tér 16,5 x 19 m alapterületű. Az öntöttvas oszlopokon nyugvó női karzat három oldalról kísérte a belső teret. A mizrah-emelvénye tetőtérbe nyíló szobájának eredeti funkciójára kutatásaink során nem derült fény, de ez a helyiség kívülről is látható, mint a tetőgerinc fölé nyúló építmény, négy kis saroktoronnyal.
Az épületet 1963-ban hangversenyteremmé alakították át, a korábbi funkciót szolgáló belső elrendezés teljes eltüntetésével.
Az átalakítások során tűnt el, a közösség szellemiségét tükröző, a szentírásból vett és éppen ezért jelentős szakasza is, mely a főbejárat feletti boltívet díszítette. „Jöjjetek kapuiba háladallal, udvaraiba dicsénekkel…” – felirat, egyértelműen a közösség elhivatottságáról, tenni akarásáról tanúskodott.
A kapuív feliratának kiválasztása, illetve az azt körülvevő gyűlésekről, egyeztetésekről nem maradt fenn történelmi forrás, ám Kárpáti Judit kutatásainak köszönhetően ma már tudjuk, hogy a közösség egyfajta mottójának számító idézet, egy úgynevezett hálaáldozati zsoltárból származott. Vallási hovatartozástól függetlenül hálaáldozatot bárki bemutathatott a zsinagógában, természetesen a kohaniták közvetítésével, ez a megengedő magatartás a gyülekezet részéről, egyértelműen arra enged következtetni, hogy az akkori zsidó közösség, ezt a feliratot tudatosan választotta, annak reményében, hogy a teremtő előtti egyenlőség egy békés, boldog városi életet eredményez majd.
A zsinagóga avatásán, Magyarországon egyedülálló módon az akkori nyitott gondolkodású római katolikus püspök is jelen volt, sőt téglaadománnyal is támogatta a templom építési szándékot.
Spiegler-Kutasi Nikoletta
Irodalom:
– Kárpáti Judit : A szombathelyi neológ zsinagóga főbejáratának felirata. In.: Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 2007. 2. sz. 19-30. old.
– Magyarországi zsinagógák. Gerő László főszerk. Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1989.
