Valószínűleg sokan ismerik a történetet a skót királynőről, akit unokatestvére, I.Erzsébet angol királynő 19 évig tartott fogva, majd uralkodói pályája egyik leginkább megkérdőjelezhető döntését meghozva kivégeztette.
Mária élete nehezen indult, még csak 6 napos csecsemő volt, mikor apja, V.Jakab skót király 1542. december 14-én elhunyt. Ez természetesen hatalmi harcokhoz vezetett, így a gyermek uralkodó anyjával, az eredetileg francia hercegnő Marie de Guise-zel Franciaországba menekült a Skócia bekebelezésére készülő angol király, VIII.Henrik elől. Mária születésétől fogva dinasztikus érdekek eszköze volt. Ebben előnyére vált uralkodói megjelenése, világos gesztenye színű haja, halvány arcbőre, amelyen a gyerekkori himlő sem hagyott nyomot.
Számos nyelven beszélt, zenélt, remekül lovagolt, solymászott, igazi reneszánsz királynővé serdült. Hatásos megjelenését fokozta közel 180 centiméteres, karcsú termete is.
Arcvonásait halotti maszkjának köszönhetően az utókor is megismerheti, a “Lennoxlove” halotti maszk állítólag közvetlenül halála után készült. A maszk alapján a Royalty Now Studios készített arcrekonstrukciót:
A francia királlyal kötött megállapodás értelmében 16 évesen a francia trónörökös, Ferenc felesége lett. Másfél évig volt francia királyné, férje azonban rövid uralkodás után alig 18 évesen elhunyt. A korabeli leírások szerint elviselhetetlen fülfájdalmak közepette halt meg, amelyet agyhártya-, vagy fülgyulladás okozhatott. Ferenc özvegyen és gyermektelenül hagyta Máriát, s ugyanabban az évben Marie de Guise is meghalt. A francia neveltetésű, katolikus királynő 19 évesen, egyedül visszatért szülőföldjére, ahol azonban nem fogadták tárt karokkal.
A protestáns skót nemesek és az angol befolyás nyomása alatt Mária immár I.Erzsébet angol királynővel szemben állt a politikai harcok kereszttüzében. A skót királynő feleségül ment nála 3 évvel fiatalabb unokatestvéréhez, Stuart Henrikhez (Lord Darnley), aki hozzá hasonlóan szintén VIII.Henrik testvére, Margit unokája volt. Férje azonban élvhajhász életmódja mellett – származása révén – egyre több hatalomra is vágyott. Kezdeményezésére Mária befolyásos titkárát – és rosszindulatú pletykák szerint a szeretőjét – David Rizziót a várandós királynő előtt késelte halálra összeesküvők egy csoportja 1566. március 9-én.
Az ehhez kapcsolódó legenda szerint Rizzio vérét azóta sem tudják eltávolítani a Holyrood-palota padlójáról annak ellenére, hogy a padló elemeit is cserélték azóta. A vérnyomok rendszeresen újra megjelennek ugyanazon a helyen.
Rizzio halála lavinát indított el. Mária 3 hónappal később adott életet egy fiúnak. Férje ellen azonban összeesküvők léptek fel Lord Bothwell skót nemes vezetésével, akik 1567. februárjában meggyilkolták az alig 22 éves Stuart Henriket.
A legkevésbé sem romantikus verzió szerint azonban Lord Bothwell gyakorlatilag elrabolta a királynőt, különböző címek adományozására, majd házasságra kényszerítette és megerőszakolta őt. Ellenségei vérszemet kaptak, végleg a királynő és új férje ellen fordultak és hadsereget állítottak ellenük. Carberry Hillnél csata helyett azonban Bothwell emberei szétszéledtek, a királynő férje elmenekült, az ismét várandós Máriát Edinburghbe, majd Loch Leven kastélyába zárták. Mária pár nap múlva – vélhetően az elképesztő stressz miatt – ikerlányaival elvetélt és a következő napokban a skót nemesek egyéves fia, Jakab számára lemondatták a trónról.
Lord Bothwell Dániába menekült, ott azonban – ismerve a lord skóciai és angliai megítélését -, valamint miután egyértelművé vált, hogy Mária sosem térhet vissza a trónra, a dán uralkodó bebörtönözve tartotta. Bothwell a borzalmas körülmények miatt halt meg menekülése után 11 évvel. A Dragsholm-kastélyban ma is látható az a kőtömb, amelyhez láncolva töltötte élete utolsó évtizedét.
Az exkirálynő hányattatásai sem értek véget. Erőszakos elrablása, házassága, a nemesek gúnyolódása, árulása és vádjai, majd vetélése és fogsága után sikertelen kísérletet tett hadsereg toborzására, így I.Erzsébethez menekült. Az angol királynőtől segítséget várt trónja visszafoglalásához, Erzsébet azonban a rá is veszélyesnek tartott “trónkövetelőt” fogságba vetette élete következő 19 évére. Helyzetén nem segített, hogy rá nézve terhelő részleteket tartalmazó levelek kerültek elő, amelyekről azóta is vita folyik, hogy valódiak-e, esetleg ellenfelei írták-e. Az ellenségei mindenesetre ezeket az írásokat is bizonyítéknak tekintették arra, hogy Mária részt vett saját hajdani férje, Lord Darnley meggyilkolásában.
Figyelembe kell venni I.Erzsébet összetett helyzetét is. Egy katolikus skót királynő fordult hozzá segítséget kérve. Ha támogatja, azzal kivívja a protestánsok, a Mária-ellenes skót nemesek haragját, és lehetőséget ad az angol katolikusok számára egy veszélyes, Tudor-leszármazott trónkövetelő támogatására.Ha erőteljesen fellép ellene, kivívja a már 20 éves VI.Jakab, a katolikusok, a franciák, a spanyolok haragját és okot ad számukra akár egy háború megindítására is – ahogy azt később láthatjuk, Erzsébet utóbbi lehetőséget választotta.
Közel két évtizedes fogsága alatt az egyre reménytelenebb helyzetben levő Mária több, szabadulását célzó összeesküvésben vett részt. Amely azonban vesztét okozta, valószínűleg tudomásán kívül – vagy konkrétan akarata ellenére – szerveződött és I.Erzsébet meggyilkolására irányult. Az angol királynő 1586-ban fő tanácsadói hatására perbe fogta Máriát és 1587. február 7-én este közölték az egykori skót uralkodónővel, hogy másnap reggel sor kerül a kivégzésére.
Mária imával töltötte az éjszakát és a Fotheringay kastély csarnokában vörös ruhában, katolikus mártírként, bátran, a halállal szembenézve vonult a vérpadra, háromszáz meghívott vendég jelenlétében. Három csapás kellett, hogy fejét elválassza testétől a hóhér, majd a fejet felemelve parókája a hóhér kezében maradt, felfedve Mária rövid, ősz haját. A kivégzés után szája állítólag még negyed órán át mozgott. A vérpadot és Mária ruháit elégették, majd testét bebalzsamozva, protestáns szertartás keretében Peterborough székesegyházában temették el. Belső szerveit titokban helyezték el a Fotheringay-kastélyban. Később fia a westminsteri apátságba vitette anyja testét.
I. Erzsébet 1588-ban a spanyol armadával került szembe Mária kivégzése miatt – bár ez inkább csak az egyik ürügy volt az angolok megtámadására. A helyzetből azonban Anglia győztesen került ki, immár tengeri nagyhatalomként.
Az angol és a skót királynő személyesen sosem találkozott. Saját gyermek híján Erzsébet VI.Jakabot nevezte meg utódjául, aki 1603-ban I.Jakab néven elfoglalva az angol trónt egyesítette Angliát és Skóciát.
