Hétfőtől nem járnak a diákok iskolába a koronavírus terjedésének sebességének csökkentése érdekében. Új, digitális munkarend szerint haladnak a tananyaggal saját otthonuk kényelmében.
Mindenki tudja, hogy mi – tinédzserek, kamaszok, serdülők, vagy akárhogyan neveznek minket – elég gyakran elégedetlenek vagyunk. Mindig az kell, ami éppen nincs.
Vajon így van ez az online-sulival is?
– Hazudnék, ha azt mondanám ugyanakkor kelek hétköznapokon mint eddig. Nálunk még nem volt olyan óra, amelyet élőben tartottak volna, így lazábban épül fel a napom. Látszik, hogy tanáraink rengeteget dolgoznak az anyagok feltöltésével. Mindenki más formában teszi ezt meg: Power Pointban, Word dokumentumban kaptuk meg ezeket, sőt honlapokhoz is szívesen folyamodnak oktatóink. Persze még nem állt be tökéletesen a rendszer, de biztos vagyok benne, hogy egy kis idővel gördülékenyen fog működni minden
– mondta Áron.
– Jobbra sikerült mint gondoltam. Értem az anyagot, és a tempót is tudom tartani. Azok az órák viszont nehézséget okoznak, ahol gyakorlatban kell dolgozni, mint a geometria. Három elektronikus eszközt összekombinálva végzem tanulmányaimat, és így elég kényelmes. Viszont nem mindenkinek adatik meg az országban lehetősége, ez akár nagyobb problémát is jelenthet. Ha valahol elakadok segítenek a szüleim, osztálytársaim. Meglepő, hogy nehezebb időszakban mennyire összetartó tud lenni egy osztály, egy iskola
-nyilatkozta Julianna.
– Így a XXI. században már igazán időszerű volt ezt meglépni hazánkban is, bár egy elég szörnyű dolog kellett hozzá: egy járvány, amely hatalmas pusztításokkal jár. A tanulás, az ismeretek terjesztésének virtuális térben való elsajátítása lehet jó, kimondottan célravezető. A diák abban a környezetben van, amelyben a legotthonosabban mozog, eközben fejleszti a kreativitását, gondolkodtató feladatokat kap. Mielőtt támadás érne, miszerint „látszik ez a generáció csak ezt tudja, azaz nem tud semmit”…ez nem így van, és lássuk be, ilyen technika fejlettség mellett nem lehet és nem szabad elvárni a diákoktól, hogy a tudás amink van csak és kizárólag lexikális legyen. Ezzel a mai profitorientált világban nem lehet létezni
– fejtette ki András.
Hogy ne csak a diákok perspektíváját mutassam, megkérdeztem F. B. Erika tanárnőt, hogy mi a véleménye, és mik a meglátásai a jelenlegi helyzettel kapcsolatosan.
– Annyit tudok mondani, hogy nagyon nagy az összefogás. Nálunk tesitanároknál is van egy nyilvános fórum, Testnevelő Tanárok Köre, ahova rengeteg anyagot, ötletet töltenek fel. Szinte este 10-11 óráig figyelem ezeket az oldalakat, hogy legyen az adatbázisom, amiből szigorúan csak ajánlásokat tudjak tenni a tanítványaimnak. Szerintem sokkal nehezebb helyzetben vannak a tanárok és a szülők az alsó tagozatban, ahol le kell ülni a kisgyerek mellé, és úgy kell tanulni. Persze a felsőbb tagozatokon tanító kollégáknak sincsen egyszerű dolguk, rengetek anyagot kell küldeniük. A diákok csodálatos hozzáállása megkönnyíti a munkánkat: időben küldik a beadandókat, segítik a tanárokat. Jó hallani, hogy hiányzunk nekik.
Meghökkentő volt számomra a rengeteg pozitív visszajelzés. Úgy tűnik, hogy a jól ismert közhely itt is érvényesül: együtt többre megyünk. Érdekes megtapasztalni ezt a szokatlan szituációt, rengeteget tanulunk belőle: kitartást, együttműködést, alázatot, toleranciát. Bár személy szerint nekem kicsit hiányzik a „második otthonom”, de hát most abból főzünk amink van. (Kár hogy lassan csak liszt, cukor, és jobb esetben egy-két konzerv van a házban.)
Kiemelt kép: Tiszaalpár, 2020. március 20. Egy második osztályos diák a kertben tanulja a digitálisan kiadott iskolai feladatokat Tiszaalpáron 2020. március 20-án. A koronavírus-járvány terjedésének megfékezése érdekében a tanulók nem járnak iskolába, otthon tanulnak digitális tanrend szerint. MTI/Ujvári Sándor
