82 évesen is ő a legveszélyesebb a szobában – Láttad már? Danielle Tanti
Van egy nagynéni, akit senki sem akar a házában – és pont ezért nem lehet levenni róla a szemünket. A francia fekete komédia, a Danielle tanti (eredeti cím: Tatie Danielle) harminc év után is az egyik legjobb bizonyíték arra, hogy egy idős, kellemetlen karakter is lehet ugyanolyan szórakoztató, mint bármelyik fiatal antihős. Ha szereted, amikor egy szereplő pont attól jó, hogy elviselhetetlen, ezt a filmet neked találták ki.
Egy nagynéni, aki nem akar aranyos lenni
Danielle Billard 82 éves, gyerektelen özvegy, aki első blikkre a klasszikus törékeny nagymama-típus – kis termetű, halkszavú, mindig a karosszékben ücsörög. Csakhogy ez a kép hazugság: Danielle élvezettel gyötri a nála dolgozó házvezetőnőt, Odile-t, egyre lehetetlenebb feladatokkal terhelve a szegény lányt. Amikor Odile egy napon “véletlenül” meghal, a film szándékosan hagy egy kis kétséget a levegőben afelől, hogy ez a véletlen tényleg az volt-e. Ez a pillanat billenti át a történetet: Danielle szó nélkül szétosztja Odile örökségét a rokonai, Jeanne és Jean-Pierre között, majd úgy dönt, hogy Jean-Pierre családjához költözik Párizsba.
Amikor a “kedves nagynéni” álarca lehullik
A rokonok eleinte tényleg elhiszik, hogy egy ártalmatlan, gondoskodásra szoruló idős hölgyet fogadtak be – aztán szép lassan rájönnek, mekkorát tévedtek. Danielle nem egyszerűen nehéz eset: tudatosan manipulálja és gyötri a családot, miközben kifelé továbbra is a törékeny nagynénit játssza. A film igazi fordulópontja akkor jön, amikor a család elutazik egy hosszabb nyaralásra, Danielle-t pedig egy fiatal lányra, Sandrine-ra bízzák. Danielle idáig mindenkit könnyedén a keze alá gyűrt – Sandrine-ban azonban végre egy hozzá méltó ellenfélre talál. A kettejük viszonya innentől egy furcsa, viharos “utálom, de tisztellek” dinamikává fejlődik, ami a film talán legjobban megírt szála.
A filmek szereti az idős szereplőket vagy bölcsnek, vagy ártatlanul gyerekesnek mutatni – mintha az öregkorral együtt eltűnnének az emberi gyarlóságok is. Danielle egyik kategóriába sem illik bele: önző, számító, néha kifejezetten kegyetlen, és a film egy pillanatra sem próbálja meg “megjavítani” vagy megszelídíteni a karaktert a happy end kedvéért. Pont ettől működik ilyen jól: végre egy idős szereplő, aki ugyanolyan szabadon lehet ellenszenves, mint bármelyik fiatal karakter.
A színésznő, aki 70 évesen robbant be
A címszerepet Tsilla Chelton alakítja, és a teljesítménye önmagában is megér egy mozijegyet. Chelton 70 évesen kapta ezt a szerepet – addig 13 évig nem is szerepelt filmben, a karrierje javát a színházban töltötte. A Danielle tanti hozta meg számára a nagy áttörést: 1991-ben Cesar-jelölést kapott legjobb női főszereplőként, a film pedig összesen három jelölést söpört be, köztük Catherine Jacobét legjobb női mellékszereplőként. Amerikában is jól fogadták a filmet: Roger Ebert kritikus külön kiemelte, hogy a Danielle tanti végre nem szépíti meg az idős karaktert, hanem hagyja, hogy ugyanolyan kellemetlen lehessen, mint bárki más – és szerinte pont ez tartja életben a figurát.
Kinek ajánljuk?
Azoknak, akik szeretik a karakterközpontú, csípős nyelvezetű vígjátékokat, ahol a humor a családi feszültségekből és a társadalmi konvenciók kíméletlen kifigurázásából táplálkozik. Ha valaha volt már dolgunk egy nehezen kezelhető, mégis valahol szerethető rokonnal, a Danielle tanti garantáltan ismerős pillanatokat – és jóízű, kényelmetlen nevetést – tartogat.
