A szerviták emléke Vát-Szentkúton
Franz Leopold Schmittner 1750 körül készítette el azt a rézmetszetet, amelyiken a Vát – szentkúti kegykép látható. A műről készített nyomat ritkaság, de a népi vallásosságot kutató Bálint Sándornak köszönhetően egy példány biztosan megmaradt belőle. Ez a szakadt szélű lap a szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében található. A kép alatt olvasható latin nyelvű felirat azt közli, hogy az említett szentkutat a szervita rend gondozza.
Schmittner az igényes bécsi rézmetsző-művészek közé tartozott. A búcsújáró helyekhez kötődő szentképeket a látogatók szerény összegért megvásárolhatták és emlékként magukkal vihették.
Mária megkoronázása Esterházy Pál 1696-ban megjelent könyvének címlap részlete
Mária tisztelete az ezerhatszázas évek végén új lendületet kapott. Esterházy Pál nádor Mennyei korona címmel hatalmas munkát állított össze a világ csudálatos Mária képeiről. A több, mint 800 oldalas mű 1696-ban megjelent második kiadásában már 1300 helyszínt ismertet. Az egyes szócikkeknél számos szerző segédkezett. A XVII. század végi Vas megyét tekinve a következő Máriát ábrázoló kegyképekről gondolta azt, hogy fontos a szerepeltetésük: Rőt (ma Rattersdorf, Burgenland), Kőszeg – a vár kápolnájában lévő kép, Gencs, Pápoc, Dömölk, Ostffyasszonyfa, Szentgotthárdon – a ciszterciek Mária képe, Szombathely – a Szent Márton templom Mária szobra. (A festett képek mellett alkalmanként faragott képek is szóba kerülnek.)
Esterházy könyve több mint háromszáz év távlatából visszatekintve, pillanatfelvétel. Mária tisztelete – jelentős részben az ő munkájának eredményeként, továbbfejlődött, változott. A nagy műben nem szerepel még Vát – Szentkút. Az ottani kegyhely egy másik főúri családhoz, a Nádasdyakhoz kapcsolódik. A Wesselényi összesküvés után kivégzett Nádasdy Ferenc fia, Nádasdy Tamás 1734-ben a Kőris-patak forrásához – szervitákat hívott, számukra kolostort épített. A már korábban meglévő kápolna helyébe kis templomot emelt.
Az alapításhoz az utókor romantikus történeteket kapcsolt.
Ezek is érdekesek, de de nem annyira a történeti múlt, mint inkább a szakrális folklór témakörébe tartoznak. Vándormotívumként itt is megjelenik a forrás vízével érintkező szem és a látás csodálatos gyógyulása. Ennek szimbolikus jelentése is lehetett. A korábban protestáns Nádasdy família és a birtokaikon élők jelentős része visszatért a katolicizmushoz. “Tisztább lett a látásuk, megtalálták az igaz utat.”
Nádasdy Tamás még az alapítás évében meghalt. Az utódok az ügyet már nem tartották annyira fontosnak, ezért a a rendház teljes egészében csak 1750-re készült el. Rupp Jakab levéltáros a magyar egyházi intézetek történetét bemutató – először 1870-ben megjelent könyvében azokat is felsorolja, akik a rendház működéséhez adományokkal járultak hozzá. Az adakozók között ott szerepel néhány környékbeli plébános és egy – két szombathelyi polgár neve is.
A szervita rend a XIII. században Itáliában alakult meg.
A csatlakozók Szűz Mária szolgáinak tekintik magukat, erre utal az elnevezésük is: Ordo Servorum Mariae – Mária Szolgáinak Rendje. Viseletük a fiát gyászoló Szűzre emlékezően teljesen fekete. A Nyugat-Dunántúlon az 1600-as évek közepén az Esterházy és a Nádasdy családok hívására telepedhettek meg. Legjelentősebb kolostoruk a Sopron megyei Lorettomban volt. Egyik fő hivatásuk Mária tiszteletének terjesztése, kegyhelyeinek gondozása.
A Vát – Szentkúti kápolna a kripta bejáratával
1788-ban II. József feloszlatta a rendet, így annak vasi története csak pár évtizedig tartott. Vát – Szentkút, mint kegyhely tovább élt, de annak históriája a későbbiekben már nem a szervitákhoz kapcsolódott. (A kegyhely történetét Velladics Márta művészettörténész írta meg.)
A kolostorépület rég eltűnt.
A Szentkútnál ma kevés dolog emlékeztet szervita rendre. Az itt meghalt szerzetesek talán a kápolna alatti kriptában nyugszanak. Ott lehet közöttük Dongó Gellért házfőnök is, akiről az feltételezhetjük, hogy ő rendelte meg a bevezetőben említett képet Schmittnernél.
Sírkő-töredék a váti szentkútnál – vajon kié lehet?
