A szombathelyi Cipőgyárból egy levelet kapott szerkesztőségünk amelyet Boda Istvánné és Vadász Erzsébet irt. A levél tartalma panasz volt. A levélírók a Mávaut két dolgozóját bírálták – írja a Vasmegye 1953-as cikkében.

Ugyanis Kovács Ferenc gépkocsivezető és Teklits II. Borbála kalauznő volt szolgálatban a MÁVAUT Herény-felé közlekedő járatán.

November 2-án délután a levélíróink beteg munkatársukat látogatták meg. Amikor visszafelé indultak, a herényi földművesszövetkezet előtt vártak az autóbuszra, s rajtuk kívül még hárman-négyen.

Az autóbusz meg is érkezett egy utassal, de a vezető és a kalauznő ügyet sem vetett az ott várakozó csoportra, akik még kezükkel is megállásra intették, nem állt meg, hanem tovább robogott.

Szerkesztőségünk az ügyben intézkedett és azt a választ kapta a MÁVAUT szombathelyi főnökségétől, hogy a bírálatot ért dolgozókat megdorgálták és figyelmeztették őket, hogy hasonló eset előfordultával büntetésben részesülnek. A vállalat igazgatósága az összes dolgozókat figyelmeztette, hogy az utazásnál legyenek
körültekintőbbek.

Szerkesztőségünk véleménye fent emlitett panasszal kapcsolatban az, hogy az autóbusz akkor is álljon meg, ha történetesen nincs is le, vagy felszálló a megállóknál, mert az is előfordulhat, hegy pár lépésre az autóbusz mögött szalad egy dolgozó, aki autóbuszra akar szállni. Megjegyezni kívánjuk még, hogy nem a MÁVAUT alkalmazottjaiért vannak a dolgozók, hanem fordítva és nekik az a munkájuk, hogy szállítsák a dolgozókat a járművön.

Forrás: Vasmegye, 1953. november 27.