“Menjek vagy maradjak?” – Szombathely kulturális élete diákszemmel
„Mikor én fiatal voltam…”, és hasonló kezdetű mondatok elhangzása, amikor, azt merem mondani, hogy Szombathelyen nincs semmi. Ez miért is lehet? Szerintem ennek egyszerű oka van. Korkülönbség.
A mai fiatalok…
A közhiedelemmel ellentétben nem feltétlen a szórakozó helyek miatt szeretjük, vagy mennénk el innen. Van sok olyan más hiányossága is a városnak, amin érdemes lenne javítani, annak érdekében, hogy több fiatal maradjon a városban. Nem “a minden hétvégén átbulizott” éjszakákat keressük, de legtöbbünk nem a színházba járós típus. A kettő között, pedig ott lehetne Szombathely kulturális élete, a fiataloknak is.
Kellene egy hely, …
iskola után, ahova beülhetünk, vagy kiereszthetjük a gőzt. (Nem a kávézókra gondolok.) Lehet a generációnkra mondani, hogy a gép előtt ülünk vagy, hogy nem megyünk ki a szabadba. Igen, ez jogos. De a 18-19 éves nagy döntések előtt álló diák mit csináljon? Menjünk minden nap a Csó-tóra? És utána? Tanuljunk? Egész nap?
Igaz, hogy nincs sok időnk az iskola mellett, de ha már elszabadultunk egy kicsit a könyvektől, esetleg hétvégén? Akkor kocsma? Parkok? Vagy üljünk be valahova kávézni?
Erős túlzás tőlem,
hogy nincs semmi ez tény. De legtöbbünk még is elmegy. Persze benne van a fészekből való kirepülés is, meg a szabadság érzet. Elismerem, vannak, itt jó helyek, ahol lehet sportolni, kávézni, filmet nézni vagy csak beszélgetni. Elismerem, nem szép tőlem, de még is, azt mondom, javítsunk.
„ A továbbtanulási lehetőségek korlátozottak.”
„A város egyetlen normálisnak mondható koncert helyszíne a külvárosban van, így nem sok mindenki tud könnyen oda vagy haza jutni onnan. A másik pedig, hogy összesen három – négy kocsma van a fiatalok számára.”
„Nem nagyon van kúltúrált szórakozóhely.”
„Mozi. Deszkapark. Bárok. Programok. Közlekedés?”
Készítettem egy felmérést, amit sokan kitöltöttek. Leginkább a 18 – 19 éveseket szerettem volna vele megszólítani. Hiszen mi vagyunk az a korosztály, akik igazból “kis” felnőttek. Túl sok mindent nem tudunk csinálni.
Ez egy valós probléma,
és senki nem várja el, hogy rögtön építsenek ezt – azt a kórház felújítása helyett. De vannak kistestvéreink, és jön az újabb generáció. Nem idegenkedünk mi a színházaktól, a látszat ellenére sem. Nem vetjük meg a szórakozóhelyeket, csupán nem a mi korosztályunk jár már főképp oda. Nem arról van szó, hogy a gép előtt ülünk és meg vagyunk romolva stb…
Ahhoz, hogy fejlődjünk, fejlődnie kell a városnak is. Szeretnénk mi is programokat. Részt is vennénk benne.
Akkor most kérdem én:
Maradjak vagy menjek?
A megkérdezetteim több, mint 70% – elmenne Szombathelyről, és ebben nagyrészt közre játszik a kulturális helyek hiánya.
Szóval az én “hegyi beszédem” sem mondott sokkal többet annál, mint, amit nekem mondanak a szüleim. Csak annyi a különbség, hogy én a küszöbén állok, míg ők már bent.
Írta: Takács Flóra
2002. március 6.-án születtem Sárváron. Répcelakon nőttem fel. Most Szombathelyen az Orlay szakgimnáziumban tanulok. Mindig is közel állt hozzám az irodalom és a fogalmazás. Az iskolámnak az író klubjában volt esélyem, lehetőségem a gondolataimat papírra vetni a középiskola kezdetekor. A tanáraim, barátaim segítségével ma már egy saját blogot működtetek, ahol olyan témákról írók az olvasóimnak, amik a mindennapjainkban megtalálhatóak. Most pedig a H+ íróihoz, szerzőihez csatlakozhattam.
