Örkény István 1912. április 5-én született.  Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas magyar író, gyógyszerész, az Újhold társszerkesztője; a világirodalmi rangú magyar groteszk próza megteremtője.

Egyperceseivel és két drámájával (Tóték, 1967, Macskajáték, 1971) nemzetközi hírnevet szerzett. 1930-ban érettségizett a Piarista Gimnáziumban, majd a Műegyetem vegyészmérnöki karára iratkozott be. Első elbeszélése a Szép Szóban jelent meg 1937-ben Tengertánc címmel.

1949-től az Ifjúsági Színház, 1951-től a Magyar Néphadsereg Színházának dramaturgja volt.Az ötvenes években ismerkedett meg Radnóti Zsuzsával, akivel 1965-ben kötött házasságot. Az 1974-es Körkép antológiában megjelent portréja (Vahl Ottó felvétele)

“Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember? Most már tudom: az utolsó pillanatig.”

Örkény a magyar abszurd dráma kitűnő képviselője.

1979-ben végzetes kór támadta meg, de még a halálos ágyán is dolgozott. Szívelégtelenségben hunyt el, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Soós Veronika
2002. március 6.-án születtem Sárváron. Répcelakon nőttem fel. Most Szombathelyen az Orlay szakgimnáziumban tanulok. Mindig is közel állt hozzám az irodalom és a fogalmazás. Az iskolámnak az író klubjában volt esélyem, lehetőségem a gondolataimat papírra vetni a középiskola kezdetekor. A tanáraim, barátaim segítségével ma már egy saját blogot működtetek, ahol olyan témákról írók az olvasóimnak, amik a mindennapjainkban megtalálhatóak. Most pedig a H+ íróihoz, szerzőihez csatlakozhattam.