Egyértelműen lehengerlő stílusának, egyediségének, titokzatosságának köszönhető, hogy már első filmjével befutott. Kedves, figyelmes, de zárkózott, örökké szomorú tekintetű embernek tartották. Szomszédai sokáig azt sem tudták, kivel laknak egy lépcsőházban.
Pályafutása szigorúan véve 5 évig tartott. Rajongóit távolról szerette, minden levélre válaszolt, de idegesítette, hogy felismerik az utcán. Alig nevetett, nem tartotta magát vidám típusnak. Imádták a rajongók, de gyűlölte a politika, minden rendszer ellenségnek tekintette, s idővel már a közönség is támadta őt. Végül elmenekült az országból, amerikaiaknak, emigráns magyaroknak énekelt, majd visszavonult és kalapos üzletben, egyszerű asszonyként dolgozott haláláig.
A XX. század talán legnagyobb magyar stílusikonja volt Karády, eredetileg Kanczler Katalin. Titokzatosságához tartozik, hogy még születési dátuma sem biztos, az anyakönyv szerint 1910. december 8. Szegény családba született, 6 testvérrel együtt. Apja rendszeresen verte őket, a család bevételének nagy részét lóversenyekre költötte. Katalin egy akciónak köszönhetően 7 éves korától Svájcban és Hollandiában tanult, s mire hazaért, hölgy lett belőle. Stílusa, modora szokatlan volt, hamar felfigyeltek szépségére és királynői megjelenésére. Fiatal lányként, menekülve a szülői házból hozzáment egy 30 évvel idősebb férfihoz, de hamar el is váltak – a férfi háziasszonyra vágyott, nem egy dívára.
Az egyre gyönyörűbb, immár elvált asszony úgy döntött, színiórákat vesz, érezte azonban, hogy a tehetségnél többre van szükség ahhoz, hogy a vágyott színpadra léphessen. Szerencséjére találkozott Egyed Zoltánnal, aki a neves művésznőt, Aczél Ilonát kérte meg, legyen a tapasztalatlan, kezdő színésznő mentora. Az ő kezei alatt bontakozott ki Katalin, aki az 1939-es Halálos tavaszban megteremtette a magyar mozi “végzet asszonyát”, a magyarok szexszimbólumát, akit a legtöbb nő utánozni akart. A következő pár évben ő volt a magyar Marlene Dietrich és Katherine Hepburn egy személyben. Saját tervezőt, cipészt, fodrászt foglalkoztatott, divatot teremtett a Karády-frizurával, golfozni járt. Rajongói klubokba tömörülve üldözték a sztárt, aki azonban önbizalomhiányos volt és lábait sosem vehette a kamera. Barátnője, Szepes Mária konkrétan rossz színésznőnek tartotta őt. A csillogás azonban elrejtett mindent. Jól ment a sora, a nyomorból a gazdagságba csöppent, s ezt ki is használta. Bársonyos hangjával, sötét tekintetével, érzelmes és erős karaktereivel levette a lábáról a nézőket – különösen a férfiakat.
Beszélték, hogy nőkkel és férfiakkal is közeli kapcsolatot ápolt. Pletykálták, hogy eljegyezte őt Horthy Miklós kémfőnöke, Ujszászy István, aki nagy szerepet játszott a háborúból való kiugrás előkészítésében. Karády a világháború alatt zsidó gyerekeket, üldözötteket mentett meg a haláltól, s ezzel párhuzamosan egyre jobban ellehetetlenítették a színpadon. A Gestapo 1944-ben letartóztatta kémkedés vádjával, majd hónapokon át verték, kínozták válogatott módszerekkel, lelkileg és fizikailag egyaránt, fogai kitörtek, csontjai eltörtek, meddővé vált.
Szabadulása után nem sokkal Ujszászyt is elfogták, majd szovjet fogolytáborba hurcolták. Halálának hírét hozták 1945-ben, Karády idegösszeomlást kapott, ezután 9 hónapig nem kelt fel az ágyból. Ujszászy valószínűleg ekkor még életben volt, halálának időpontja és körülményei ismeretlenek. A szovjetbarát politika egész egyszerűen “eltüntette”.
Karády a háború után egy-egy operettben még fellépett, de az új pártpolitika sem tűrte. Filmjeit betiltották, fellépései botrányba fulladtak. Ekkor döntött úgy, hogy új életet kezd.
1951. február 18-án érkezett Szombathelyre egy fellépésre, majd a patinás Kovács Szállóban töltötte utolsó éjszakáját magyar földön. A következő években Ausztriában, Brazíliában, Belgiumban élt, majd 1968-ban New York-ban telepedett le. Sajnos családját hátrahagyta, akiket Katalin döntése miatt internáltak és rendszeresen zaklatták őket.
Bár az oldottabb politikai légkör hatására 70. születésnapjára hazahívták, egy kalapot küldött maga helyett. Karády magányosan élt, régi életéről, az egykori csillogásról, szenvedéseiről alig beszélt. 1990. február 8-án hunyt el rákban. A művésznő 39 év után hazatért, a Farkasréti temetőben nyugszik. A II. világháborúban tanúsított tetteiért 2004-ben megkapta a Világ Igaza elismerést.
PT
