Le lehet tagadni. Én is mondhatnám, hogy nincs bennem ilyen, de… van. Mint az összes többi más emberben. Mert emberek vagyunk és gondolkodunk…jobb esetben…Nem áll szándékomban bántani vagy lehurrogni akárkit is, szóval akinek túl csípősek lennének a soraim, az inkább gondolkodjon el rajta, hogy biztos bennem van-e a hiba és az én „fűszerezésem”-e a hibás?
Szerintem nincs mindenki tisztában vele, hogy az előítélet az nem feltétlenül egyenlő például a rasszizmussal. Hiszen napi szinten nyomkodjuk egymásra a megannyi bélyegeket, jelzőket, bírálatokat, amik igazából mind csak egyéni vélemények, még is mindenki tényként kezeli a saját kis buksijában megalkotott képeit. De had kapcsoljam fel a fejekben a lámpát, hogy amúgy van előttetek egy óriási függöny. Ez pedig az a textil anyag, amit csak gyengéden félre kéne húzni és ott lenne a szemünk előtt egy ilyen vagy amolyan személyiség. De mi úgy hisszük az esetek nagy részében, hogy ugyan kissé homályosan, de remekül átlátunk rajta. Viszont egyik függöny sem átlátszó, valakit például egy téglafal takar el a világ elől. A házakat is kerítés zárja el a külvilágtól és mindenkinek meg van az egyéni szférája valamint hogy kinek milyen szélesre tárja a kapuit. Senki nem figyel a másikra, mert mindent csak hiszünk és hiszünk, a dolgainkért is csak imádkozunk, mintha a boldogság is csak ajándékba adható lenne. Pedig tapasztalatból mondom, hogy egyébként…nem.
Ha ülsz a buszon vagy csak sétálsz az utcán, akkor látsz valakit, aki talán testesebb és csúnyább, mint esztétikailag megengedhető lenne. Ne mondja nekem senki, hogy nem jut eszébe az, hogy „te jó isten, hogy néz ez ki?”. Vagy ha látsz valakit, akinek az arcára van írva, hogy „szellemi fogyatékos” és ne bámulná minimum 5 ember, azért, mert megveti, sajnálja, fél tőle. Bennem is meg vannak ezek és szégyellem is őket. Ugyan úgy idegen számomra a keleti kultúra, nem értek egyet egyik vallással sem, nem találkoztam még soha nálam sötétebb bőrűvel és nem ismerem tapasztalatból milyen, ha a saját nemed vonz. De nem kezelem úgy ezeket az embereket, mint ha tudnám, hogy miért néz ki koszosabbnak, vékonyabbnak, kopaszabbnak, dagadtabbnak, butábbnak, szebbnek, gazdagabbnak, ijesztőbbnek, idegennek. Mert mi van, ha az a nő, aki 120 kilogramm, pontosan kétszer annyi, mint mondjuk te, még is büszke arra, ahol tart. Mi van, ha az, aki szellemi fogyatékos emberileg sokkal feletted áll? Mi van akkor, ha akiről azt hitted idióta, már rég túl van egy doktorin csak a kinézete olyan, amilyen? Mi van, ha egy fekete ember Magyarországon van, mert csak itt talált munkát? Mi van, ha valaki felvállalja a borzasztó múlt ellenére is, hogy zsidó? És még is mi a franc fog történni, ha nem húztam meg jól a szemöldököm, mert el késtem reggel, mert emberi dolog aludni! Emberek vagyunk és különbözőek hála a jó istennek. Mindenki annak az istennek adjon hálát, akiben hisz. Aki, nem hisz, meg fogja fel, hogy más így lelte meg a békéjét. És igen létezik a melegség, régen is voltak már rá példák, ha el hisszük, ha nem. Nyilván nem azért találja ki ezt valaki, hogy ő akkor most nagyon meleg lesz, mert fázott… Nevetséges. Az, aki nem ilyen, nem is fogja meg érteni, de könyörgöm ne tessék már bántani, azt aki amúgy az ég világon semmit nem tehet ez ellen, mert így született. Nem ő választotta, hiába veszek össze a pszichológusokkal, hogy ez nem döntés kérdése. Mert ők ezt honnan tudnák? Én honnan tudom? Mert én figyelek.
Mert én meghallgatom, amit mások mondanak. Lehet, hogy nem tudok rá éppen mit mondani, de a füleim, a szemem és a szívem nyitva. Úgy is mindenki ítélkezni fog, mert ez olyan dolog, amit nem tudunk irányítani. Ha nem tetszik valami, akkor nem tetszik, de ez nem azt jelenti, hogy nem is fog. Attól még, hogy nem ismersz valakit, ne azt jelentse, hogy meg sem próbálunk oda figyelni rá. Elmegyünk egymás mellett és idegenek vagyunk. Idegenben nem bízunk nem is ezt mondtam. De legyen ott mindenki kicsi buksijában a villanykapcsolónál a keze, hogy ha kell, nyomja fel, mert semmit nem ér a vélemény háttértudás nélkül, mint ahogy nem tud létezni a fény sem sötét nélkül. Ő ilyen. Ő meg olyan. Ő pedig amolyan.
Engem például irritál az a fajta ember, aki mindig mindent tud. De ez nem, azt jelenti, hogy nem is figyelek rá. Figyeljünk egymásra. Az élet szép. És ha ez valakinek nem is tetszik attól még
MINDENKI megérdemli, hogy legyen VALAKI.
