Kiváltságból hagyomány

Az első, mai formájában ismert karácsonyfát Európában Elzász területén, a XVI. században állították.

A fákat almával, cukorkákkal, ostyákkal díszítették, és a ma is élő hagyománynak megfelelően vízkeresztkor bontották le. A XVII. században már a gyertya is megjelent, mint díszítőelem. A karácsonyfa a téli ünnep szimbólumaként a XIX. századra a német nyelvterületről továbbterjedt.

Magyarországra a bécsi arisztokratákkal kapcsolatban álló magyar arisztokrácia tagjai hozták be a karácsonyfa-állítás szokását. A hagyomány meghonosítását két asszonynak köszönhetjük, Brunszvik Teréz grófnőnek és a Magyarországon oly népszerű József nádor feleségének, Mária Dorottya württembergi hercegnőnek.

 

 

Mai ismereteink szerint az első karácsonyfát Brunszvik Teréz állította 1824-ben, családja martonvásári kastélyában. A korabeli adatok szerint ugyanekkor került sor az első karácsonyfa állítására a budai várban, Mária Dorottya hercegnőnek köszönhetően, de egyes információk arra utalnak, hogy nagyjából ebben az időben a Podmaniczky család aszódi kastélyában is megtörtént az első magyarországi karácsonyfa feldíszítése. Ezt szintén egy asszonynak, Noszticz-Jäckendorf Elzának tulajdonítják, aki gróf Podmaniczky Frigyes édesanyja volt, szász családból származott.

 

A karácsonyfa-állítás szokása az 1850-es évektől elterjedt a polgárság körében is, de a falvakban erre több időt kellett várni. Ferenc József császár minden esetre 1860-ban Madeirára is küldött karácsonyfát éppen ott betegeskedő feleségének, Erzsébetnek. A királyi család később is rendszeresen állított karácsonyfát, a gödöllői királyi kastélyban is. A XIX. század második felében a fát a gyümölcsök és a gyertya mellett papír és üvegdíszek ékesítették.

 

A szegényebb családok közül sokan csak az I. világháború, sőt, a II. világháború után kezdtek rendszeresen karácsonyfát állítani az ünnep jelképeként.