Az új formáció két tagjával beszélgettünk a dal születésének körülményeiről, valamint az új év terveiről.
Mikor kezdted az éneklést?
Mester Krisztina (Christine): 9 éves koromba kezdtem el kórusba járni anyukám kezdeményezésére. Nagyon sok ideig úgy éreztem, hogy ez az egész nem nekem való. Idővel megszoktam és élveztem a zenét. Tetszett hogy közönségnek éneklünk és szerepelünk. Ezt folytattam középiskolában is.
Csirisznyák Tamás (TMS): 14 éves voltam amikor Danikáné lányát reppeltem a szinpadon egy iskolai előadás során. Természetesen akkor sem és most sem tudok énekelni, de amit csinálok azt szeretem. Örülök ha ez másoknak tetszik és ezáltal boldogabbá tehetem egy napját.
Milyen rendezvényeken szerepeltél, léptél fel már?
Mester Krisztina (Christine): Iskolai rendezvényeken. A szülővárosomba Celldömölkön Kemencés fesztiválon, Szüreti fesztiválon, Diákszíntéren, Jótékonysági rendezvényeken.
Csirisznyák Tamás (TMS): X faktor válogatón és egyéb meghallgatásokon. Bár sosem voltam az a személyiség aki hirtelen ott megállta volna a helyét, inkább visszahúzódó típus voltam, ezért nem tudtattam megmutatni, hogy mit tudok ennek ellenére sok pozitív kritikával biztattak.
Hogyan találkoztatok?
Mester Krisztina (Christine): Ez egy elég vicces történet. A gyakorlatom a kórházba töltöttem júniusban és kötelező oktatásunk volt. Majd a folyosón megkérdeztem egy nővért, hogy hol találom a mosdót, mert az egész épület egy labirintus és simán ellehet tévedni ha nem ismerjük a terepet. A nővér mellett volt egy srác is ő felajánlotta, hogy megmutatja úgyis arra felé lesz dolga. Majd azt mondta, hogy reméli még összefutunk és hát mint a mellékelt ábra mutatja össze is futottunk.
Csirisznyák Tamás (TMS): Ez egy vicces szituáció volt. Ugyebár én a Markusowszky kórházban betegszállítóként dolgozom, félfüllel meghallottam, hogy éppen egy nemrég óta ott dolgozó nővértanulót kérdez egy fiatal lány, hogy merre találja a mosdót, ugyanis labirintus az épület és könnyű eltévedni ha valaki nem őslakos. Gondoltam magamban úgyis arra vezetett volna az utam ezért útba igazítottam majd mikor elköszöntünk azt mondtam neki, hogy remélem még összefutunk. Szóval és most itt tartunk.
Hogyan lett közös munka belőle?
Mester Krisztina (Christine): A kórházba voltam gyakorlaton és az egyik folyosón összefutottunk beszélgettünk, majd említette hogy Ő amúgy zenével foglalkozik, mondtam neki hogy Én szeretek énekelni és szívesen dolgoznék vele, de persze nem vett komolyan nem hitt bennem az elején. Írt egy próba dalt, hogy megnézzük hogy tudnánk együtt dolgozni, ami végül nem csak egy próba dal lett. A jövőben előfog kerülni a tarsolyunkból. A mostani dalt mikor TMS írt hogy hallgassam meg mit alkotott az volt az első kérdésem hogy mikor vesszük fel a dalt. Szerintem nagyon jó csapatott alkotunk.
Csirisznyák Tamás (TMS): Valójában a korházban később összefutottunk, mivel a nyáron Ő is ott dolgozott. Néha beszélgettünk és szóba került a zene. Mondtam Christine-nek hogy dalokat írok Ő meg mondta hogy szeret énekelni és szívesen dolgozna velem együtt, ekkor még nem tudtam, hogy tényleg tud-e énekelni csak a szavában bíztam. Mivel a szövegírás nem esik nehezemre egyből elkezdtem gondolkodni dal ötleteken, kicsit bevallom megvolt lőve mivel nem igazán ismertük egymás stílusát, de sikerült egy olyan projektet alkotni ami majd később fog napvilágot látni, de ez még maradjon titok. Viszont a mostani dal az teljes mértékben ami ízlésünk amibe megtaláltuk a közös hangot.
Hogyan jött a dal ötlete?
Mester Krisztina (Christine): A dal ötlete TMS-é volt. Ahogy olvastam a dalszöveget egyből magamra ismertem a szövegben, mivel valahogy az évek során nagyon sokat bántottak a hangom miatt, mindig belém kötöttek és ez az első sorban nekem erőt add hogy „Hiszek a hangban éltem a zajban, most a csendben minden oké.” Ez a dal nekem erőt add és nyugalmat sugározz. Legfőképpen, hogy mindig van valaki aki szereti az embert és sosincs egyedül, szóval egy szóval TÁMASZT tud adni a dal.
Csirisznyák Tamás (TMS): Nem éppen jó sorsú gyerek voltam, erre utal a dal első két sora ami így hangzik:
„Hiszek a hangban éltem a zajban, most a csendben minden oké”
ami annyit takar hogy ezt az évet fejlődésnek szántam, és ezáltal kiírtam magamból az érzéseimet, amihez társul Christine jó hangja mert valahogy éreztem hogy ezzel tudunk a világnak üzenni, hogy nincsen fontosabb azoknál akik mindennap mellettünk állnak, főleg ebben a pandémiás helyzetben ahol nagyjából bárkivel bármi megtörténhet. Erre utal a refrén:
„Csakhogy ki lettem vagy kivel húztam falakat.”
Mik a hosszútávú terveitek?
Mester Krisztina (Christine): Tms-el szeretném folytatni továbbra is a munkát, szerintem jó csapatot alkotunk. Lesznek duett és solo dalok is mivel mind a kettőnk bizonyos dolgokat külön él meg. 2022-re már egy fél album úgymond a fiókban pihen.
“Akkor sem fordulok, ha nem tiszta az ég, és a sötét alagútból kiérve villan a fény”
Csirisznyák Tamás (TMS): Christine-vel szeretném mindenképpen folytatni a közös munkát, mivel nagyon is tehetségesnek tartom és 2022-re egy fél album már úgymond a fiókban pihen, ami kizárólag közös, de solo dalok megjelenhetnek mind az Én személyemben mind Christine részéről ugyanis vannak dolgok amiket külön élünk meg.
